Vasárnap volt Adolf Eichmann kivégzésének ötvenharmadik évfordulója, és ebből az alkalomból az állami archívum nyilvánosságra hozta, hogy a több millió ember halálba küldése miatt halálra ítélt náci háborús bűnöst halála előtt egy hónappal meglátogathatta felesége, Vera Eichmann a Ramle városban lévő börtönében.

A Jediót Ahronót című újság a honlapján tette közzé az archívum blogbejegyzését a kormány azon üléséről, amelyről 1962 óta mindeddig semmi sem szivárgott ki.

Az állami archívum hírzárlat alól feloldott anyagaiból kiderült, hogy a kivégzés előtt két hónappal Vera Eichmann férje ügyvédje útján az akkori izraeli igazságügy miniszterhez, Dov Joszefhez fordult, és búcsúlátogatás engedélyezését kérte.

Joszef 1962. március közepén a kormány elé terjesztette a kérést, és elmondta, hogy Ben Gurion miniszterelnök szerint nemzetközi bírálat érné Jeruzsálemet, ha elutasítanák a kérvényt. Azt javasolta, hogy gyorsan tegyék lehetővé a titkos látogatást. Golda Meir akkori külügyminiszter még a kormányülés napján az izraeli parlament, a kneszet külügyi és védelmi bizottsága elé vitte az ügyet, és támogatta az engedély megadását.

A vitában résztvevők elfogadták Vera Eichmann látogatásának lehetővé tételét, de figyelmeztettek, nehogy a "feleség átsegíthesse a túlvilágra" a náci háborús bűnöst.

A börtön látogatónaplója 1962. április 30-án rögzítette a Vera Eichmann nevű vendég belépését az intézménybe egy másfél óráig tartó beszélőre, amelyen jelen volt a kerületi rendőrparancsnok és két büntetés-végrehajtási tiszt is.

Adolf Eichmann a zsidóság meggyilkolását célzó "végső megoldás" egyik legfontosabb végrehajtója volt a második világháború idején. Az SS alezredeseként 1944-ben Magyarországon felelős volt százezrek haláltáborokba küldéséért.

A háború után álnéven Argentínában telepedett le, de 1960-ban a Moszad, az izraeli titkosszolgálat elfogta, és Izraelbe szállította. Jeruzsálemben az ügyében összeült bíróság bűneiért halálra ítélte, 1962. május 31-én végrehajtották az ítéletet.