Egyhangú támogatás Barrosónak
Az éjszakai sajtóértekezleten a portugál néppárti politikus azt mondta, nagyon meghatotta a támogatás, amelyet jobb- és baloldali, illetve liberális, vagy éppen pártokhoz nem tartozó vezetőktől kapott. Hozzátette: az unió természetesen politikai építmény, de nem pártépítmény. A maga részéről mellőzné a továbbiakban is a pártoskodást, amikor Európának a gazdasági válsággal és a klímaváltozással kell szembenéznie, s ezekre a kihívásokra kell megoldást találnia.
Az állam- és kormányfők lényegében az érvényben lévő Nizzai Szerződés alapján, de már a Lisszaboni Szerződés szellemében jelölték Barrosót, s a cseh elnökség, illetve az őt júliustól követő svéd konzultációkat folytat a parlamenti csoportokkal, amelyek közül a szocialisták és a zöldek fenntartásaikat hangoztatják a legnagyobb, néppárti frakció jelöltjének számító bizottsági elnökkel szemben. Közben persze folytatódnak az alkudozások a törvényhozás elnökének személyéről, illetve, hogy a Lisszaboni Szerződés reménybeli életbe lépése után, ki lehet majd az EU elnöke, illetve külügyi képviselője, gyakorlatilag külügyminisztere.
A Lisszaboni Szerződésről az íreknek újabb népszavazást kell rendezniük, de előbb jogilag kötelező biztosítékokat kérnek a többi tagországtól, hogy megőrizhetik semlegességüket, adó- és abortuszpolitikai önállóságukat. A garancia formáját illetően nem jutottak dűlőre csütörtökön a csúcs részvevői, a munka pénteken folytatódik. Ám nyilvánvaló, senki sem nyitná újra a Lisszaboni Szerződés ratifikációs eljárását. Ugyancsak pénteken szövegezik meg az álláspontot az európai bankfelügyelet átszervezéséről, s a brit fenntartások beillesztéséről, azaz annak kimondásáról, hogy az új testületek csak tanácsadói feladatot kapnak, de nem hozhatnak olyan kötelező erejű döntést, amellyel a határon átnyúló tevékenységet folytató bankok esetleges megmentését valamely ország nyakába varrják.
Barroso mindenesetre azt mondta, több Európára van szükség, de gyorsan megjegyezte: nem több bürokráciára, nem több feladat elvonására a tagországoktól, hanem több együttműködésre.
