- Amikor térségünkben egy Fidesz-kormány visszatérésének esélyeit latolgatják, a környező országokban megjelenő elemzések rendre a mostaninál konfrontatívabb szomszédságpolitikát prognosztizálnak. Mennyiben magalapozottak ezek a várakozások?

- Teljességgel megalapozatlanok. Mi az 1998 és 2002 közötti külpolitika folytatására készülünk, márpedig ez nem volt konfrontatív.

-  Viszont jó néhány vitára emlékezhetünk az akkori évekből a szomszédokkal.

- Abban kétségkívül különbözött a mi külpolitikánk a mostani kormányétól, hogy prioritásai és hangsúlyai egyértelműbbek voltak, a nemzeti érdekérvényesítés követelménye pedig jobban előtérben állt. De mindig fontosnak tartottuk a pragmatizmust, ami több jelentős eredményt hozott a térségpolitikában. Gondolok például a balkáni stabilizációt előmozdító úgynevezett szegedi folyamatra, a visegrádi együttműködés újraindítására, de akár az esztergomi híd újjáépítésére is.

- Azóta eltelt hét év: adott esetben lehet ott folytatni, ahol abbahagyták?

- A régióban kedvező és kedvezőtlen irányú fejleményeknek egyaránt tanúi lehettünk. Ami az utóbbiakat illeti, a térség számára a legnagyobb új kihívásnak talán az orosz külpolitikai doktrína újrafogalmazását látom. Közép-Európa keleti szomszédságában egy olyan hatalom emelkedett ki napjainkra, ahol a belpolitikában autokratikus tendenciák, külpolitikájában pedig expanzív törekvések erősödtek meg. A régió ennek az energiafüggőségen alapuló expanziónak lett a célpontja. Közben pedig a magyar külpolitika térségünkben egy olyan különutas orosz politikának lett a mintája, amely nem erősítette a megbízhatóságunkat a külvilág szemében.

– Vagyis, ha az önök kormányán múlik majd, a magyar–orosz kapcsolatok az együttműködéstől az elhidegülés felé haladnak?

– Nem folytathatjuk tovább a különutas orosz politikát. Politikánknak e téren is a térségi együttműködést kell szolgálnia. Az energiabiztonság az egész régió számára kiemelkedő fontosságú ügy. A Nabucco-szerződés aláírása nyomán a régiónk egyaránt megerősítheti energetikai függetlenségét és javíthatja piaci alkupozíciót. Természetesen az új orosz ambíciókkal szembesülve Európa számára nem a konfrontáció az alternatíva – olyan alternatívát kell kínálni Moszkvának, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén a mostaninál is szélesebb körű együttműködést eredményezhet az unió és Oroszország között. De ennek legyenek világos kritériumai; nem eshetünk bele újra az orosz megosztási kísérletek csapdájába. Mint ahogy ebbe – lásd a Déli áramlat ügye – mi már egyszer beleestünk. Ezért is szükséges a Déli áramlat előkészítésének leállítása.

– Az energetikán kívül milyen lehetőségeket lát a regionális együttműködés javítására?

– Jók az esélyek például az infrastruktúrában; a határ menti területek együttműködésében szintén nagy fantáziát látok. Csakúgy, mint az együttműködésre a nyugat-balkáni stabilitás erősítését, valamint a keleti szomszédságpolitikát illetően.

– És kisebbségi téren?

– Ami a nemzetpolitikát illeti, itt kétségkívül szükséges a differenciálás. Az egyes szomszédok eltérő megközelítést igényelnek részünkről.

– Konkrétan?

– Szlovákia ma külön kategória. Ami ott történik napjainkban, az nyilvánvalóan átlépett egy bizonyos határt és a felvidéki magyarokkal szembeni hisztéria európai problémává nőtte ki magát. E helyzetben arra kell törekednünk, hogy eredményesen tudjuk „internacionalizálni” a szlovák nyelvtörvény elfogadása nyomán kialakult helyzetet. Ennek esélyei nem rosszak. Felvesszük a kesztyűt. Örülök, hogy e kérdésben – bár amúgy sok vitánk volt és van a szocialistákkal – képesek voltunk kialakítani és fenntartani a konszenzust, felülemelkedni a pártpolitikai megosztottságon. Ugyanígy annak is örülök, hogy Bajnai Gordon ebben az esetben megfelelő súllyal reagált.

– Ugyanakkor más országokban is mutatkoznak kisebbségi gondok.

– Ez igaz, ám a Szlovákiával folytatott vitákhoz képest ezek más minőséget képviselnek. Több országban is látok kedvező jeleket kisebbségi vonatkozásban. Mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a határon túli magyar szervezetek képesek legyenek megőrizni parlamenti jelenlétüket. Ezen túlmenően nem téveszthetjük szem elől, hogy az autonómia minden határon túli magyar közösség megmaradásának a záloga. Az ilyen törekvéseket mi teljes szívből támogatni kívánjuk, ha kormányra kerülünk. Szerbiában, de Romániában is érzékelhető e vonatkozásban bizonyos előrelépés. Az autonómiaigényt, ha jövőt akarunk az ottani magyaroknak, mindenképpen napirenden szükséges tartani.

– A Fidesz elkezdte pedzegetni, hogy újra elővenné a kettős állampolgárság ügyét is.

– A 2004-es népszavazás eredménye a mi számunkra azt jelenti, hogy a kettős állampolgárság megadását támogató álláspont a referendumon többséget kapott.

– A referendum érvénytelen volt…

– De az igen többséget kapott. És mi a népszavazás által tükrözött népakaratot végre szeretnénk hajtani.

– Nem lenne elegánsabb, ha jövőre újabb referendumon kérnék ki a választók véleményét a kettős állampolgárságról?

– Szerintem erre nincs szükség, ha a pártok meg tudnak egyezni. És remélem, még ebben a ciklusban dűlőre jutunk egymással. Szocialista részről is érzékelek hajlandóságot erre. Még a választásokig megtalálhatjuk a megoldást.

– Ha az egyeztetések sikertelenek bizonyulnak, egy Fidesz-kormány egyedül is lépne e kérdésben?

– Mint mondtam, derűlátó vagyok a pártközi megegyezést illetően. Amíg ez a helyzet, miért gondolkodnánk más megoldásokon?

– Milyen új intézményi keretekben képzeli el a Fidesz nemzetpolitikai elképzelései megvalósítását?

– Mindenképpen szükségesnek gondolom, hogy legyen egy, a mostani kormány által megszüntetett HTMH-hoz hasonló intézmény, amely a nemzetpolitikai koordináció központi közigazgatási egysége lehetne. A MÁÉRT-ra, vagy ehhez hasonló intézményre szintén szükség van.