Egy hétig tüntettek a fehérbe öltözött hölgyek Havannában
Vasárnap, az egy hétig tartó demonstráció zárónapján - mint az El País spanyol újság helyszíni tudósításban számolt be - mintegy félszázan, a politikai foglyok feleségei és hozzátartozói a szokásos istentiszteleten gyűltek össze a Santa Rita templomban, Havanna Miramar kerületében, miként hét éve hetente minden alkalommal. Majd tíz ország, köztük az Egyesült Államok, Németország, Magyarország, Csehország és Lengyelország követségének képviselői is részt vettek a misén. A fehér ruhás hölgyek ezután a Quinta Avenidán, majd a 42-ik utcán vonultak végig a kubai nemzetgyűlés épülete felé. Ezúttal is megjelentek a tüntetőket szidalmazók, ám most a hatóság egyenruhásai kordonnal védték a felvonulókat. Nem került sor erőszakra, a forradalom hívei csak bekiabálásokkal sértegették a menet részvevőit, majd a parlament előtt is túlkiabálták a néhányszor a "szabadságot" skandáló nők hangját. Lökdösődés csak akkor kezdődött, amikor a hölgyek megmozdulásukat befejezve buszra szálltak.
Az El País tudósítója példátlannak tartja, hogy a tiltakozók menete egy héten át minden nap megismétlődhetett, még ha szoros rendőrségi ellenőrzés és kormánypárti ellentüntetők jóval nagyobb tömege jelenlétében. A tudósító szerint az utca embere - leszámítva az egyértelmű ellentüntetőket - nem adta jelét sem rokonszenvének, sem ellenérzésének. S azt is megjegyzi, hogy eleddig a fehér ruhás hölgyek alkotják az egyetlen olyan ellenzéki csoportot, amely nyíltan jelentkezik az utcán, szinte keresve a hatóságok toleranciájának a határát.
A külvilág figyelme ezúttal azért irányulhatott az eddigieknél komolyabban a fehérbe öltözött hölgyek immár hét éve, vasárnaponként tartott menetére, mert előzetesen egy fogoly, Orlando Zapata - igaz, nem a 75-ök csoportjának tagja - a börtönben kezdett éhségsztrájkjába belehalt. Majd temetésétől átvette az éhségsztrájk stafétáját egy újabb máskéntgondolkodó, a pszihológus végzettségű ellenzéki újságíró Guillermo Farinas Santa Clara-i lakásában. Korábban, köztörvényes elítéltként már a börtönben is nyúlt az éhségsztrájk fegyveréhez, így szervezete legyengült, jelenleg kórházban tartják infúzión. Mint közölte, a végső következményekig folytatja akcióját, amelynek célja 26 beteg politikai fogoly szabadon engedésének elérése.
A kubai hivatalos sajtó Orlando Zapata halálát követően, majd Guillermo Farinas éhségsztrájkja óta több ízben is egyértelművé tette, hogy a rendszer nem hagyja magát zsarolni. A felelősség a következményekért a felbujtókat, így a külföldi sajtót, illetve a háttérben a Kuba elleni akciókat finanszírozó Egyesült Államokat terheli. A kifogást - különösen az Európai Parlament legutóbbi, Zapata halála kapcsán a kubai rendszert elítélő határozata óta - a sajtó kiterjesztette bizonyos európai országok követségeinek munkatársaira is. Érdemes emlékeztetni, hogy a 2003 tavaszán elítélt 75-ök ellen is a fő vád az volt, hogy az Egyesült Államok zsoldjában követtek el hazaárulást, folytattak ellenforradalmi tevékenységet. (Beleértve például a külföldi sajtónak írt újságcikkeket.) Mint a Granma és a Juventud Rebelde napilapok az utóbbi napokban beszámolnak róla, világszerte értelmiségiek és politikusok, baráti szervezetek állnak ki nyilatkozataikkal Kuba mellett, elítélve az ellenzéki provokációkat.
Ricardo Alarcon, a kubai nemzetgyűlés elnöke szerint ami most történik az része a történelem legpiszkosabb és leghosszabb becsapási hadműveletének, amely a kubai forradalom ellen folyik az Egyesült Államok vezetésével.
