A szombati szlovákiai elnökválasztás előtt nem húzták elő olyan gyakran az úgynevezett magyarkártyát, mint ahogy azt több pozsonyi politológus feltételezte. Ennek ellenére a langyos kampány során többször szóba került a hét jelölt szerepe a szlovák–magyar politikai kapcsolatok alakulásában és főleg viszonya a magyarokhoz.

Leginkább Iveta Radicovának rontottak neki, mert elfogadta a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) támogatását. Leghangosabban pedig Robert Fico bírálta őt, aki még azt is a szemére vetette, hogy a szerinte nacionalista Fidesz–Magyar Polgári Párttal kacérkodik. Ján Slota pedig azt harsogta, hogy Dél-Szlovákiában magyar feliratú óriásplakátokkal merészelt kampányolni. Ami természetesen a magyarellenességéről elhíresült pártvezér újabb csúsztatása volt, mert a neves szociológus kétnyelvű szöveggel kérte a polgárok támogatását.

A szőke hölgy egyébként azt üzente a bírálóinak, hogy a durva vagdalkozás a gyengék jellemzője. –Minden szlovákiai polgár államfője szeretnék lenni. Számomra nincsenek különbségek, a szlovákiai magyarok semmiben sem lehetnek másodrangú polgárok. Többek között azért sem, mert (mértékadó közvélemény-kutatások szerint) csaknem annyian büszkék arra, hogy Szlovákia polgárai, mint a többségi nemzet képviselői. A Fidesz–Magyar Polgári Párt pedig a legnagyobb európa parlamenti frakció, az Európai Néppárt tagja – szögezte le a szlovákiai ellenzéki pártok, köztük az MKP közös jelöltje.

Ivan Gasparovic jelenlegi államfő, aki ismét jelöltette magát, nem kis meglepetésre az egyik tévévitában azt hangoztatta, hogy senki sem tett annyit a szlovák–magyar megbékélés érdekében mint ő. Mire másnap kommentárokban, olvasói levelekben zúdították rá az ellenérveket: akkor miért nem írta alá az oktatási törvény módosítását, amely lehetővé teszi a magyar tannyelvű iskolák növendékeinek, hogy az anyelvükön használhassák, és tankönyveikben ugyanígy tüntethessék fel a földrajzi neveket? Miért bratyizik Ján Slotával, és miért fogadta el a Szlovák Nemzeti Párt támogatását?

Az elnökre politikusi múltját is ráolvasta Frantisek Miklosko kereszténydemokrata jelölt. Szemére vetette, hogy máig nem határolódott el a Vladimír Meciar regnálása idején végbement vadprivatizációktól, egyéb súlyos törvénysértésektől, holott annak idején házelnökként az országos politikai életben és a kormánypártban is második ember volt.

Az elvörösödött elnök azt bizonygatta, hogy ő már akkor is tiltakozott, és nem szavazta meg az egyik ellenzéki képviselő törvénytelen leváltását a parlamentben. Több szlovákiai portál perceken berül kiderítette, hogy bizony ebben az esetben is megnyomta az “igen” gombot. Másnap Tibor Cabaj, Meciar egyik bizalmasa kijelentette: – Az elnök vagy teljesen szenilis, vagy pedig hazudik. Egyik sem jó ajánlólevél az országnak.

Miklosko bátor fellépésével a harmadik helyre ugrott a hét jelölt támogatottságát jelző listán, ám még így is csupán a választópolgárok mintegy tíz százaléka kíván rá voksolni. Gasparovicra a megkérdezettek 51, Radicovára pedig a 38-40 százaléka. Az első fordulóban az a jelölt nyer, aki megszerzi a szavazásra jogosult polgárok voksainak több mint ötven százalékát, ami nem valószínű. Az sokkal inkább, hogy az utóbbi két jelölt jut be a két hét múlva sorra kerülő második fordulóba, amely előtt alighanem jóval élesebb politikai csatát vívnak majd, mint eddig.

Iveta Radicova. Langyos kampány után meleg kézfogás a támogatóknak.