Eddig ismeretlen Chagall és Matisse is van a náci rezsim értékbecslőjének gyűjteményében

Ismeretlen művek is vannak a Münchenben megtalált rejtélyes, részben a nácik által összerabolt műkincsgyűjteményben. A festmények kalandos útjának hátterében a tulajdonos zsidó származású, polgári családjának huszadik századi története is kibontakozik.

A keddi sajtótájékoztatón a gyűjteménnyel másfél éve foglalkozó berlini művészettörténésznő elmondta: nemcsak Picasso, Matisse vagy a német avantgárdhoz tartozó Max Liebermann és Max Beckmann képeire bukkantak, hanem eddig teljesen ismeretlen alkotásokra is. Például Otto Dix expresszionista önarcképére és egy sehol sem jegyzett Marc Chagall-festményre. A festmények között Renoir, Toulouse-Lautrec és számos avantgárd – a nácik által elutasított, „degenerált művészetnek” bélyegzett – kincs található, amelyek összértéke elérheti az egymilliárd eurót.

Mint arról a Focus című német hírmagazin beszámolt, 2011-ben bukkant rá a müncheni vámhatóság egy elhanyagolt lakásban az 1500 műtárgyra. Köztük több mint kétszáz bekeretezett festmény, a többi keret nélkül hányódott a lakásban, szeméthalmok között. Szerencsére egyik kép sem károsodott. A tulajdonosra, egy akkor 78 éves férfire,  Cornelius Gurlittre egy rutinellenőrzésen figyeltek fel: Svájcból Salzburgba utazott vonattal, szemlátomást idegesen reagált a vámtisztekre, akik 9000 euró készpénzt találtak nála (a bejelentés nélkül határon áthozható összeg ezer euró). A pénzt egy svájci galériától kapta, így a hatóságok gyanakodni kezdtek, és házkutatási parancsot kértek a férfi München Schwabing kerületében levő lakásába. További készpénzre, amolyan titkos pénzraktárra számítottak, így jókora meglepetést keltett, amikor szembesültek az egymás hegyére-hátára dobált festményekkel. Ez másfél éve történt, azóta tart a „szortírozás”. A műtárgyakról a német szövetségi kormány is tud – jelentette ki Steffen Seibert komrányszóvívő.

A német sajtóban kibontakozik a Gurlitt család története is. A férfi a gyűjteményt apjától, a harmincas évek neves műgyűjtőjétől, Hildebrandt Gurlittól örökölte. Ám számos más családtag is aktív műgyűjtő volt. A nagyapa, akit szintén Corneliusnak hívtak, kora egyik neves építésze volt, az ő nagybátyja, szintén Cornelius, híres zenész és zenepedagógus. Az egész család jó polgári körülmények között élt. A most megtalált gyűjteményt Hildebrandt alapozta meg: kortásainál jobb szeme volt a modern művészetre, 1925 és 1930 között a zwickaui König Albert múzeum igazgatójaként nagy kiállítást is szentelt nekik. A Bauhaussal is közeli kapcsolatokat ápolt. A nácik előretörésével azonban egyre több ellensége lett, mivel nagyanyja zsidó volt, több állásból is eltávolították.

Nem vált azonban teljesen kegyvesztetté: magángyűjtőként ő lett a náci rezsim egyik értékbecslője. Amikor Goebbels az úgynevezett „degenerált művészetről” akart kiállítást rendezni (ahova egyébként csődültek az emberek), Gurlittot bízta meg, hogy vásárolja össze a modern műveket – természetesen kellően nyomott áron – az üldözött zsidóktól. Később Hitler azzal is megbízta, hogy az akkor már megszállt Franciaországban műtárgyakat vásároljon a Linzben tervezett Führermúzuem számára. Ebbe a munkába bevonták unokatestvérét, Wolfgang Gurlittot. Az osztrák múzeumokból az Anschluss után számos képet, olykor teljes gyűjteményeket különítettek el, hogy a majdani Führermúzeumba szállítsák azokat.

A háború után a Gurlitt család ellen – részben zsidó származásuk miatt – nem indult eljárás. Wolfgang Ausztriában maradt, felvette az osztrák állampolgárságot, és a linzi Neue Galerie Múzeum igazgatója lett,  sőt, később a múzeumot is róla nevezték el, amikor halála után a városra hagyta a gyűjteményét. Ma már kétes figurának tartják, és több festményéről is folynak a vizsgálatok, hogy ki lehetett a jogos tulajdonos.

Hildebrandt a düsseldorfi művészeti egylet vezetője volt évekig. 1956-ban egy közlekedési balesetben vesztette életét. Ekkor mindenki azt hitte, hogy saját gyűjteménye az 1945-ös drezdai tűzvészben odaveszett. Most ezek a képek tűntek fel a müncheni lakásban.

Ami az örököst, Corneliust illeti, a szomszédok nemigen ismerték, állításuk szerint alig járt a lakásban. Nem volt bejelentve Münchenben, nem volt munkahelye, társadalombiztosítása és nyugdíja sem. Mintha nem is élt volna. A festmények elkobzása után pedig egyszerűen nyoma veszett. De előbb még 840 ezer euróért eladott egy Max Beckmann-festményt: a galériában makulátlanul jelent meg, ezért most senki sem érti, hogy lehettek a lakásában több éve lejárt élelmiszerek és üres palackok. A pénzből sokáig kihúzhatja a világ bármely pontján. 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.