Most hasonlóan jó példa az e hónapi pálfordulás: a washingtoni székhelyű intézménnyel való tárgyalások újbóli megkezdése egy elővigyázatossági hitelvonal biztosításáról (ez afféle hiteltúllépési lehetőség a fizetőképes, de készpénzben hiányt szenvedő országok számára).

A lépés az után következett be, hogy a magyar forint rekord mélypontra zuhant, az egymást követő kötvényárverések kudarcba fulladtak, és a Standard and Poor’s hitelminősítő ügynökség bejelentette, hogy fontolóra vette az ország adósságának bóvli szintre való leminősítését. Az IMF-hez való visszatérésről szóló döntés kicsit megnyugtatta a piacokat. Ám a hatást tompította a bejelentés esetlen módja (sem a központi bankkal, sem az IMF-fel nem konzultáltak előzőleg).

A kormány elszántan védi az első 18 hónapban elért eredményeit; az IMF-fel a 2008-as válság mélypontján kötött előző megállapodást leszólja mint „az együttműködés régi típusú formáját, amelye akadályozta gazdasági függetlenségünket”; legutóbbi pálfordulásáért pedig az euróövezet turbulenciáit teszi felelőssé.

Orbán pártja, a Fidesz joggal hivatkozhat arra, hogy zűrzavaros helyzetet örökölt az elődtől. Csökkentette a hiányt, nem utolsósorban azzal, hogy a magyarok által az állami nyugdíjalap magánpilléreként felhalmozott mintegy 10 milliárd eurót zár alá helyezte. Váratlan adókat rótt ki a többnyire külföldi tulajdonban lévő bankokra, és rákényszerítette őket az elmúlt évtizedben sok magyar által kevéssé bölcs módon felvett deviza alapú hitelek újratárgyalására. Ez éles rendreutasítást hozott az Európai Központi Banktól.

A végeredmény legfeljebb stabilizálásnak tekinthető. Ám a növekedés gyenge, még a kormány 1,5 százalékos előrejelzésétől is elmarad. Lengyelország lényegesen jobban halad. Az üzleti hangulat rossz, a fekete gazdaságot nem sikerült korlátozni (és az ÁFA  27 százalékra emeléséről szóló döntés ebben nem fog segíteni).

Legalábbis rövid távon az idő és az események nem Orbán mellett vannak. Amikor Magyarország zátonyra futott 2008-ban, a külvilág a segítségére sietett egy 20 milliárd dolláros csomaggal, mert attól tartott, hogy megfertőződik a többi gyenge lábakon álló egykori kommunista ország. Most más a helyzet. Az EU legtöbb volt kommunista tagállama jobb állapotban van, mint a régi tagok Délen, és a kelet-európai címke értelmetlenné vált.

Magyarország két szomszédja, Szlovákia és Szlovénia az euróövezethez tartozik, Lengyelország a megkérdőjelezhetetlen diplomáciai és gazdasági nehézsúly. Orbán csodabogárnak tűnik, országa pedig hátrébb került a fontossági rangsorban most, amikor a hitelezők pénzére és idejére sokkal sürgősebb feladatok várnak.

A legnagyobb problémája talán a hazai fronton van. Orbán fantasztikus mandátummal került hivatalba, majd elaprózta az időt és az energiát olyan periferiális kérdésekre, mint például az új médiatörvény, amelyet utálnak a szólásszabadságban hívő emberek. Kormányának bunkermentalitása károsította a választókkal való kommunikálást. Miután nagy hangon meghirdette a külvilágtól való függetlenséget, most kudarcnak tűnik a nyomásnak való engedés. Ellenfelei kárörvendenek, hívei forronganak.

A lapszemléért köszönet a Galamusnak.