Terrorizálja-e Brüsszel Budapestet? Az biztos, hogy Hossó Andrea így gondolja – indítja Magyarországról szóló legutóbbi cikkét az Eastern Approaches hasábjain Adam Le Bor. Az Economist szemleírója a Londonban élő magyar közgazdász egyik közelmúltbeli cikke kapcsán – Hossó azt feszegeti, hogy Magyarországra „gyarmatosítás” vár egy olyan politika jegyében, amely el akarja törölni a nemzetállamokat – azt írja, lehet ugyan kárhoztatni a szitokszónak számító „multikat”, de a kilencvenes években érkező tőke nélkül a magyar gazdaság most sokkal nagyobb veszélyben lenne.

Hossó cikkét kétségkívül tapssal fogadta viszont az az Orbán Viktor, aki egyre inkább szemben találja magát Brüsszellel, amióta pártja, a Fidesz két éve kormányra került. Március 15-én tartott beszédében a magyar kormányfő a szovjet apparatcsikokhoz hasonlította az Európai Unió bürokratáit, és kikelt a kéretlen segítség ellen, amely most jól szabott öltönyöket visel a vállapos egyenruhák helyett”. Orbán megjegyzése LeBor szerint sem volt fair, de mint bejegyzésében írja, szerte Európában egyre többen figyelnek fel a nemzeti függetlenség elvesztéséért aggódó magyar hangokra, a kérdésük pedig az, hogy tehetett szert egy olyan nem demokratikusan választott testület, mint az Európai Bizottság, ekkora hatalomra.

Magyarország éppen húszmilliárdos készenléti hitelkeretet szeretne kicsikarni az IMF-től, a pénzügyi  szervezetazonban egy fillért sem hajlandó adni anélkül, hogy az ügyletre a bizottság rábólintana – emlékeztet LeBor, aki szerint mindez azt jelenti, hogy előbb a testület előtt lévő három kötelezettségszegési eljárást kell elsimítani. A kötelezettségszegési eljárások közül a jegybank ügye elintézettnek tűnik, maradt viszont a nézetkülönbség az adatvédelmi ombudsman hivatalával és a bírák idő előtti, 62 évesen történő nyugdíjaztatásával kapcsolatban.

És ez csak a kezdet. Magyar meghívásra beszállt ugyanis az ügybe a Velencei Bizottság is, amely az egyházi és az igazságszolgáltatási reform, illetve a médiatörvény megváltoztatását követeli. Bár ezeknek az aggályoknak van is alapjuk – a Schmitt Pálhoz hasonlóan simulékony Áder Jánost most jelölték államfőnek –, még hány nemzetközi szervezet akarja megmondani Magyarországnak, mit csináljon? – teszi fel a kérdést meglepően engedékeny hangú cikkében LeBor. Ahogy írja, nemrég interjút készített Thorbjorn Jaglanddal, az Európa Tanács (ET) főtitkárával, akitől megkérdezte, miért figyel a világ Magyarországra. A válasz erre egyszerűen az volt, hogy azért, mert vannak szabályok, és Magyarország megszegi őket. „Jaglandot és aktaszorongató munkatársainak hadát nézve az embernek nehéz volt nem azt éreznie, hogy Magyarország egy hatalmas kolbásztöltő gépezetbe került, amelyből nincs kiút” – ad hangot a helyzettel kapcsolatos benyomásainak az Economist szemleírója.

LeBor szerint van ráadásul néhány „mocskos rezsim”, amely szemmel láthatóan kevesebb fejfájást okoz Európának. Például a szintén ET-tag Azerbajdzsán, ahol gyakorta zaklatják, zsarolják és verik az újságírókat, és az elmúlt években kettőt meg is gyilkoltak közülük. Azerbajdzsán idén eurovíziós dalfesztivált rendez, amelyért jelentős emberáldozatra is hajlandó: Bakuban házakat dózerolnak le az épülő helyszín kedvéért, Jagland pedig bár bírálja ezt, az esemény bojkottját már élénken ellenzi. Néha nem nehéz észrevenni, hogy a magyarok egy része miért érzi úgy, hogy igazságtalanul bánnak az országával – zárja bejegyzését LeBor.