Szirénázásra ébredt New York-i szállodai szobájában szep­tember 11. reggelén Diane és Randy West. Kinéztek az ablakon és azt látták, hogy mentő- és tűzoltóautók száguldanak dél felé, ahonnét iszonyú fehér füst száll feléjük.  – Ez az első gép becsapódása után volt, és senki sem tudta, mi történik. Bekapcsoltuk a tévét és nem hittünk a szemünknek. És akkor a második toronyba is becsapódott egy repülő – idézi fel Randy.

A ma már nyugdíjas házaspár egy apró indianai városban él, ám Diane színésznő lányának premierje volt előző este, ezért New Yorkban voltak. Diane-nek a rettegés jut eszébe arról a napról. Közel voltak az ikertornyokhoz, nem tudták, nem dől-e feléjük majd az egyik felhőkarcoló. Ám a szállodát nem merték elhagyni, a többi vendéggel a lobbiban nézték a híreket és biztatták egymást.

Kora délután merészkedtek ki és sétáltak el a támadás helyszínére, reménykedve, hogy vért adhatnak és így segíthetnek. Ám a mentésre felállított központban már nem volt vérvételre alkalmas eszköz sem. Közben hallották a fejük felett köröző vadászrepülőgépek hangját. – Féltem, csak remélni tudtam, hogy a mieink – idézte fel lapunknak. A mai napig élénken él benne a fehér porral borított emberek látványa, akik hosszú kilométereket gyalogoltak észak felé, hogy hazaérjenek. Hiszen nem volt más mód a közlekedésre.

Napokig esélyük sem volt hazamenni, hiszen minden repteret lezártak. Nagy nehezen helyet kaptak egy repülőn, már be is szálltak, amikor egy óra várakozás után közölték velük, hogy egy gép sem száll fel, mert bombariadó volt a légikikötőben. – Ekkor iszonyúan megijedtem – emlékezik Diane. Azon az éjszakán ráadásul vihar volt. – Egy óriási menny­dörgés felébresztett, azonnal felültem az ágyban, nagyon féltem. Már vissza sem tudtam aludni – mondja. Akkor még minden zajra újabb támadásra gyanakodtak.
Ma már úgy véli, szerencsés, hogy New Yorkban volt szeptember 11-én. Azt érezte, lebomlottak az idegeneket elválasztó határok, Amerika eggyé vált a tragédiában. – Ismeretlen emberek beszéltek egymással és gondoskodtak egymásról. Úgy éreztem, a város egy nagy család és én része vagyok, teszem a dolgom – idézi fel.

Fotó: Peter Morgan / Reuters

Férje, aki közel négy évtizedig dolgozott újságíróként, úgy véli: alapjai­ban változtatta meg az Egyesült Államokat a terrortámadás. – A gazdag, önző és biztonságban élő ame­ri­kaiak­ra jellemző, hogy nem vesznek tudomást a világ kevésbé szerencsés lakóinak problémáiról. Szep­tember 11. miatt sokkal együttérzőbbek lettünk azokkal szemben, akik szegénységtől, igazságtalanságtól, korrupt kormányoktól vagy etnikai és vallási feszültségektől szenvednek – mondta Randy West a Népszabadságnak. Ám gyorsan hozzáteszi: mindennek van egy másik oldala is, az emberek egy része túlzottan patrióta, idegengyűlölő és egocentrikus lett a terrortámadás után. – Nézze csak meg a mostani elnökválasztási kampányt! Lehet, hogy éberebbek és érzékenyebbek lettünk 9/11 óta, de ennyire megosztottak sem voltunk még soha.