DSK: a legyet is, röptében
E sorok 2007 júliusában (!) jelentek meg a Libération című francia napilap brüsszeli tudósítója, Jean Quatremer blogján. Rögtön utána felhívta őt Dominique Strauss-Kahn tanácsadója, és közölte: „Tudjuk, hogy kedveled DSK-t, és nem is értjük, miért írtad ezt a cikket.”
Csakhogy Quatremer többször is szemtanúja volt, ahogy DSK – még pénzügyminiszterként – nyíltan próbálta elcsábítani újságírónő kollégáit. Efféle szövegekkel: „Tessék a magán mobilszámom, éjjel-nappal hívhat, ha szenzációkat akar, együtt is vacsorázhatunk.”
Meglepődött a Libération tudósítója, hiszen a francia politikusokra inkább a diszkréció a jellemző, ezért a kollégáinak is beszámolt a tapasztalatairól. Ekkor jött az igazi meglepetés: a szakmában mindez nyílt titoknak számított, DSK régóta nőcsábász hírében állt. Mindenkinek megvoltak a saját történetei a szoknyavadász politikusról, ezek közös nevezője: ha egy nő nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, jobb, ha nem marad kettesben Strauss-Kahnnal.
Vedd le az írást a blogról, hogy „ne árts Dominique-nak” – kérte DSK munkatársa, de az újságíró persze nemet mondott. Franciaországban néhány internetes oldal idézte ugyan Jean Quatremer szavait, ám némi vita legfeljebb a világhálón folyt; más európai újságok viszont átvették az információt.
A francia írott sajtó csak akkor foglalkozott az ominózus bloggal, amikor a „nőcsábászt” hivatalosan kinevezték az IMF élére. Senki sem vette azonban a fáradtságot, hogy utánajárjon a részleteknek – egészen mostanáig. És bár az összesesküvés-elméletek hívei DSK letartóztatása hallatán riadót fújtak, hogy Nicolas Sarkozy ármányáról van szó lehetéges riválisa ellen a jövő évi elnökválasztás előtt, más vélemények szerint a nemzetközivé terebélyesedő botrány az Élysée-palotának is rendkívül kellemetlen.
Ha bűnösnek találják, Strauss-Kahnt 18-tól 25 évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhetik.
