Egyeseknek ez a halottak emlékének meggyalázása. Provokáció, vagy tálcán kínált „csemege” a holokausztot tagadó, relativizáló újnáciknak. Mások szemében viszont az élet igenlése, a túlélés ünnepe. Az biztos, hogy egy tabu megdöntése. Auschwitzot már sokféleképpen ábrázolták. A híres olasz rendező-színész, Roberto Benigni még szívszorító módon viccelt is a halálgyárral, a koncentrációs táborban azonban még senki sem mert táncra perdülni. Méghozzá az 1970-es évek végének egyik legnagyobb slágerére, Gloria Gaynor „I Will Survive” című dalára, a diszkók és házbulik repertoárjának örökzöldje időközben a meleg szubkultúra „himnusza” is lett.

A vakmerő tett a 89 éves Adam Adolek Kohn és családja nevéhez fűződik. Az 1949 óta Ausztráliában élő egykori auschwitzi fogoly tavaly nyáron lányával, Jane Korman akcióművésszel és három unokájával elutazott szülőhazájába. Míg sokan emlékezni vagy borzongani jönnek a Krakkótól mintegy hatvan kilométerre nyugatra fekvő volt megsemmisítő táborba, Kohnék táncra perdültek – olvasható a Der Spiegel hírmagazinban megjelent riportban.

Korman kamerájával rögzítette, ahogy családja a láger különböző pontjain táncra perdül. Hasonló táncjelenteket forgattak az egykori dachaui és theresienstadti koncentrációs tábor, egy lengyel zsinagóga, valamint a varsói gettó áldozatainak emlékműve előtt. A performansz résztvevői, köztük az Opole közeli Praszkában született Kohn bácsi is több beállításban Survivor azaz Túlélő feliratú pólót visel. Korman a videót a múlt év végén egy melbourne-i galériában mutatta be. Akkor szinte senki sem figyelt fel az emlékezés-kultúra e sajátos darabjára. Minden megváltozott azonban, amikor a művész alkotását feltöltötte a YouTube videómegosztóra.

A Dancing Auschwitz néven futó közel négy és fél perces videót rövid idő leforgása alatt több mint félmillióan nézték meg. – Egyetlen áldozat emlékét sem akartam lábbal tiporni. Éppen ellenkezőleg, a holokauszt olyan ábrázolására törekedtem, amely a fiatalabb generációk is tudnak valamit kezdeni. A mai gyerekek számára ugyanis az apámék által átélt iszonyat egyszerűen megfoghatatlan – nyilatkozta Korman.

Miközben zsidó szervezetek meglehetősen óvatosan vagy rosszallóan nyilatkoztak a Dancing Auschwitzról, Korman több száz elismerő mailt kapott. Főleg holokauszt-túlélők leszármazottai vélekedtek úgy, hogy örömmel nézték Kohnékat, mert olyasmit tettek, amit a nácik biztosan nem akartak látni.