Diktátorok pénze Haider zsebében
Először a Profil osztrák hetilap hétvégi száma szellőztette meg, hogy egy osztrák, svájci és német ügyészek 45 millió eurót találtak a 2008-ban autóbalesetben elhunyt Jörg Haider titkos lichtensteini bankszámláin. A jobboldali populista Szabadságpárt (FPÖ) néhai elnöke állítólag Líbiából és Irakból kapta a pénzt, Moammer Kadhafitól és a 2006-ban kivégzett diktátortól, Szaddám Huszeintől.
Ez utóbbi bizonyítékául a Profil laptársa, a Falter ma szenzációként tálalta az FPÖ korábbi főtitkárának, Walter Meischberger naplóját. Ennek tanúsága szerint az párt korábbi titkára, Franz Koloini 10, „de inkább 15” millió dollárt rejtő bőröndökkel tért vissza egy 2002-es bagdadi látogatásáról, ahová főnökét kísérte. Ezen kívül csak Haider markát ezen kívül még ötmillió üthette – írja Meischberger a naplóban, amelyet az osztrák ügyészség még februárban foglalt le egy ettől függetlenül indított nyomozás során.
– Kadhafi is mindig küldött pénzt a választások előtt, elővigyázatosan, műanyagba göngyölve – árulta el az ügyletek kapcsán névtelenséget kérve Haider egyik volt munkatársa a Profilnak. Egy másik forrás szerint Tripoliból alkalmanként 200 ezer dollár jött, amelyet hétezrenként váltottak be minél több bankfiókban országszerte. – Őrjítő volt csak ránézni is a tranzakciós kivonatokra, annyit halmoztunk fel belőlük – mesélt az informátor. Nem potom összegekről van szó: naplójában Meischberger azt állítja, Huszein összesen körülbelül nyolc, Kadahafi pedig 37 millió dollárt tett az FPÖ és elnöke zsebébe. Az így összegyűlt pénzhez Haideren kívül még három ember férhetett hozzá. Egyikük, Garld Miksa, a politikus személyi titkára sokáig a Genfi-tó partján élt, nemrég viszont – írta a Profil – 38 millió euróval köddé vált. Ezért, hogy a titkos számlákon 45 helyett állítólag mindössze ötmillió eurót találtak. Hivatalosan az FPÖ évi hatmillió euró körüli költségvetéssel számolt ebben az időszakban.
A gyanú súlyához képest ironikus fordulatot jelentett, hogy a Profil cikke nyomán egyik pillanatról a másikra mindenki sietve visszakozni kezdett az ügyben: a svájci, a német és az osztrák hatóságok cáfolták, hogy pénzt találtak volna a Haiderhez köthető számlákon, Koloini és Meischberger pedig vállvetve azt bizonygatta, hogy légből kapott találgatásokon kívül nem több az egész. – Egyszer rákérdezett, amire azt mondtam, én is hallottam a párt körül keringő pletykákat – mondta a személyi titkár a másik Haider-bizalmassal folytatott egyik beszélgetéséről. Hasonlóan nyilatkozott a néhai pártvezér partnere – és második alakulata, a BZÖ szóvivője – Stefan Petzner is, aki szerint a jelenlegi kormányhoz közel álló ügyészek összeesküvése áll a háttérben. – A férjem végrendeletében nyoma sincs a média által felröppentett összegeknek – szögezte le ennek kapcsán a néhai pártvezér özvegye, Claudia. Végül az osztrák ügyészség a Falter cikke nyomán jelezte, vizsgálatot indít.
Bár a homály aligha oszlik el egyhamar, a vizsgálattól sokan az osztrák politika megtisztulását várják. Bár az pártoknak elvben nyilatkozniuk kell a 7260 euró feletti adományokról, most még semmilyen szankcióval nem jár, ha ezt netán elmulasztják. Ausztriában egyébként is „hivatalos” kormányzati attitűd következetesen figyelmen kívül hagyni a „központ” az Európai Unió előírásait: ez – írja a Frankfurter Rundschau kommentárja – a Németországgal szemben kialakult komplexusból származik.
Most viszont itt a Liechtensteinben felhalmozott pénz körüli nyomozás, amely nyilvánvalóan a párttámogatások korrupció szegélyezte útjait fogja feltárni, és az is kiderül, mennyire tarthatatlan az a bécsi érv, hogy ha valaki feszegeti ezeket az ügyeket, azok veszélyeztetik Ausztriának, mint „pénzügyi és üzleti központnak” a biztonságát. Maga Haider még rá is játszott az osztrák előítéletre; a népszerűségi mutatók által is igazoltan arra számított, hogy a „gyenge” Bécs és a „hatalmaskodó” Brüsszel heroizáló szembeállításából az osztrákok előtt ő kerül ki győztesen és – legalábbis mindeddig – feddhetetlenül.
