Díjeső politikusoknak
A verseny „zsürijében” a 35 legolvasottabb francia politikai blog szerzői vettek részt, akik több kategóriában is díjazták a francia közélet szereplőit. A legjobb (legkínosabb) mondásnak a francia reklám-guru Jacques Séguéla mondata bizonyult, aki egy arra irányuló kérdésre, hogy Nicolas Sarkozy mintha túlzott szimpátiával viszonyulna a luxus, a médiabarátok jachtjain tett utazások és más efélék iránt, ezt válaszolta: „Nem lehet számon kérni egy elnökön, hogy Rolex órát hord, akinek 50 éves korában nincs Rolex-e, az elrontotta az életét”.
A második maga az államelnök lett, aki alig egy héttel a fia, Jean Sarkozy-kinevezése körüli botrány előtt a következőképpen fogalmazott: „Ezentúl Francaiországban nem az fog számítani, hogy ki hol, kinek a fiaként született. Az előrejutás kulcsa a tanulmányok, a kemény munka és az értékteremtés.” De hogy bizonyítsuk, hogy az abszurditás nem csak a jobboldal sajátja, a harmadik a szocialisták balsorsú volt elnökjelöltje Ségolène Royal lett: „Obama sokat merített inspirációimból, az Obama-csapat a mi módszereinket másolta”.
Az év fantom-politikusa, az az Fadela Amera, aki a francia kormány külvárosokért-felelős politikusa: ez sokat elmond az ottani előrelépésről...Az esztendő politikai „sviháksága” a gazdasági válság kapcsán sokat emlegetett „kapitalizmus erkölcsössé tétele” hívószó lett, nem sokkal a „fellépés az adóparadicsomok ellen” törekvés előtt.
A legkínosabb politikai botrány az említett Jean Sarkozy-affér lett, szoros versenyben a Szocialista Párt megújulásával, mely a baloldal immár évtizedes programja. Végezetül az év politikusi kirohanása szintén az államelnöké, aki a legjobb francia hetilap, a szatirikus „Le Canard Enchaîné” szerint tanácsadói körében a következőképpen írta le az újságíró-szakma lépviselőit: „Az újságírók, az igazi nullák, szembe kéne köpni őket, eltaposni. Olyanok mint a banditák, de azoknak legalább volt valamiféle erkölcsük”.
A második helyezett – és ez már bizonyos, hogy elhangzott, hiszen egy televíziós-vitában történt – Daniel Cohn-Bendit lett, aki összeszólalkozván a centrum volt és minden bizonnyal leendő elnökjelöltjével, Francçis Bayrou-val, szerényen csak ennyit mondott neki: „Haverom, te sose leszel a köztársaság elnöke, mert egyszerűen túl kevés vagy ehhez”.
Hát valahogy így.
