Gyorsan fogynak Németországban az államfők, kevesebb mint két év leforgása alatt a második szövetségi elnök távozik idő előtt a posztjáról. Pénteken ugyanis – mindössze 598 hivatali nap után – lemondott Christian Wulff. Az 52 éves kereszténydemokrata politikusnak nem is maradt más választása, miután a hannoveri államügyészség kérte immunitása felfüggesztését a törvényhozástól.

A politikai stabilitásáról ismert második világháború utáni Német Szövetségi Köztársaságban példátlan, hogy államfők szinte futószalagon jöjjenek-menjenek. Wulff elődje, Horst Köhler 2010. május végén mondott le. A szintén CDU-s hátterű, második mandátumát töltő közgazdász azzal indokolta mindenkit megdöbbentő távozását, hogy az afganisztáni német szerepvállalással kapcsolatos nyilatkozata miatt a politika nem védte meg, ahogy az elvárható lett volna.

Utódja ilyesmire nem panaszkodhat. Wulffot a Németországot kormányzó keresztény-liberális koalíció védte, ameddig csak lehetett. Nem véletlenül. A korábbi alsó-szászországi tartományi kormányfő államfővé emelése Angela Merkel kancellár és CDU-pártelnök ötlete volt, Merkel így akart elegánsan megszabadulni pártbéli riválisától. Rosszul választott.

Németországnak olyan államfőre van szüksége, aki korlátlanul bírja az emberek bizalmát – indokolta Wulff döntését, ami régóta a levegőben lógott. Személyével kapcsolatban hónapok óta sokasodtak a kínos leleplezések és ügyek. Magánkölcsön egy dúsgazdag nagyvállalkozótól, az affér kapcsán nyomozó legnagyobb bulvárlap főszerkesztőjének hagyott fenyegető hangpostaüzenet – csak néhány a „törzsanyagnak” tekinthető sorból. Az utolsó szög pedig az volt, hogy a hatóságok nyomoznak azon hannoveri filmproducer ellen, akinek nyaralójában Wulff és családja üdült, s aki alsó-szászországi tartományi támogatásokat is szépen kapott.

Wulff ugyan folyamatosan az ártatlanságát hangoztatja, de van olyan régen a szakmában, hogy tudja: bizonyos szituációkban a félreállás, a hivatalról való lemondás a politikai kultúra része. Akivel szemben megrendül a közbizalom, akinek folyamatosan magyarázkodnia kell, az nem lehet hiteles. Különösen nem lehet erkölcsi iránytű, az egész országot méltóan képviselni tudó személyiség, amit egy államfőtől a polgárok joggal elvárnak.

Például Schmitt Páltól is. A köznyelvben csak Plagi bácsiként emlegetett államfő kapcsán egyesek úgy gondolják, hogy már régen esedékes lenne a távozása. Mások szerint meg kell várni az egyetemi vizsgálatot az erősen koppintásgyanús kisdoktori kapcsán. A dolgot lehet húzni-halasztani, a hazaáruló szocikra meg liberálisok „összeesküvésére” mutogatni, előbb-utóbb azonban vizsgázni kell majd politikai kultúrából. Itt, a Kárpát-medencében, a D-209-esként lelepleződött Medgyessy Péter, az őszödi beszéd után Gyurcsány Ferenc ebből bukott. Wulff nem.