A kalózkodást nyomon követő világtérképeken elkülönül három régió, ahol rengeteg az elkövetett akció: az Ádeni-öböl és Szomália keleti tengerpartja; Nyugat-Afrika, különösen Nigéria partvonala; és a Melakka-szoros és az indonéz szigetvilág. Ázsiában azonban, ellentétben az afrikai, mostanában nagy vihart kavart rajtaütésekkel, egyre kevesebb a kalóztámadás.

Délkelet-Ázsia egykoron híres kalóztanya volt, de tengerei mostanság viszonylag „nyugodt vizeknek” számítanak. A tavalyi évhez képest 11 százalékkal, a két évvel ezelőtti szinthez képest pedig 32 százalékkal csökkent a kalózcselekmények száma. S míg az év első felében az Ádeni-öbölben 47 akcióra került sor, addig a Melakka-szorosban csupán csak két hajót kerítettek hatalmukba a kalózok.

Noha a szaúdi kőolajszállító szupertanker, a Sirius Star eltérítése Délkelet-Ázsiában is megkongatta a vészharangokat (az import olajtól függő Japán számára az olajszállítás különösen érzékeny téma), a szomáliaihoz hasonló szituáció kialakulása azonban Ázsia partjainál nem valószínű, hogy emgismétlődne. A helyi kormányok sokkalta eltökéltebbek, ráadásul megfelelő anyagi és technikai forrásokkal is rendelkeznek a kalózokkal szembeni harcban.

Míg Szomáliában a kalózok szervezettebbek és felszereltebbek, mint a kormányzat, addig Délkelet-Ázsiában fordított a helyzet. A szomáliai tengeri rablók komoly fegyverekkel (például rakétákkal) rendelkeznek, a délkelet-ázsiai kalózok azonban legtöbbször csak késekkel vannak felfegyverkezve. Az ázsiai tengeri rablók elsősorban kisebb hajókat, így például vontatóhajókat és halászhajókat támadnak, illetve az éjszaka leple alatt megcsáklyázott olaj- és gázszállító tankereket csapolják meg néhány köbméterrel, amit aztán a falvakban és a kikötőkben értékesítenek.

A délkelet-ázsiai kalózkodás tehát közel sem ér el olyan szintet, mint a Kelet-Afrika partjainál folytatott portyázás. A szomáliaihoz hasonló nagyipari kalózkodás kialakulására a rablócsapatok szervezetlensége és gyengesége mellett azért sem kerülhet sor Délkelet-Ázsiában, mert a regionális kormányzatok, a kereskedelmi cégek, és a hajózási vállalatok időben felismerték a veszélyeket, amelyeket a kalózkodás jelenthet a világ tengeri kereskedelmének 40 százalékát lebonyolító Melakka-szorosra.

Indonézia, Malajzia és Szingapúr három évvel ezelőtt kezdett közös ellenőrzésbe a veszélyes vizeken, amelyeket akkor háborús zónáknak deklaráltak, s mindez nagyban hozzájárult a kalózkodás visszaszorításához. A műholdas megfigyelés és a nyomkövetők alkalmazása pedig megkönnyítette az esetlegesen eltérített hajók kézre kerítését is.