Eduard Kokojti élete céljának nevezte népének - az oszét népnek - az egyesítését. Hangsúlyozta, hogy létrehozzák saját államukat, amely Oroszországgal szövetségben él majd, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Dél-Oszétia egy napon Oroszország részévé válik.

Grúzia tavaly augusztus hetedikén éjszaka támadást indított Dél-Oszétia ellen, megpróbálva helyreállítani szuverenitását a Tbiliszi fennhatósága alól magát a kilencvenes évek elején kivont szakadár terület felett. Oroszország a Dél-Oszétiában élő orosz állampolgárok védelmére hivatkozva elsöprő erejű ellentámadással válaszolt, az ötnapos villámháború katasztrofális grúz vereséggel ért véget.

Dél-Oszétia és egy másik szakadár grúziai terület, Abházia ezt követően kikiáltotta függetlenségét, amelyet Oroszország a heves nyugati tiltakozások dacára elismert. Példáját csak Nicaragua követte, a világ többi része Grúzia részének tekinti a két régiót.

Oroszország egy áprilisban kötött egyezmény alapján átvette a két régió határainak őrizetét. A megállapodás 3700 orosz katona dél-oszétiai állomásoztatását irányozza elő. Kokojti az interjúban nem részletezte, jelenleg hány orosz katona van a területen, s azt sem, hogy még mennyit és milyen fegyvereket szeretne Oroszországtól.

A déloszétok etnikailag elkülönülnek a grúzoktól, a fárszival (perzsával) rokon saját nyelvet beszélnek, s azt állítják, elszakították őket az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiában élő nemzettársaiktól. Dél-Oszétia lakosságának 98 százaléka orosz útlevéllel rendelkezik, és a rubelt használja fizetőeszköznek.

Oroszországon kívül Nicaragua az egyedüli ENSZ- tagállam, amely elismeri Dél-Oszétiát. A senki által el nem ismert Dnyeszter-menti Köztársaság (Transznisztria) szintén felvette a diplomáciai kapcsolatokat a szakadár grúz tartománnyal.