Dél-Korea vágna először oda Északnak
A miniszter erről a Szöulban megrendezett Északkelet-Ázsia jövője című konferencián beszélt, hangsúlyozva, hogy országának mindenképpen időben kell reagálnia a nukleáris fenyegetésre. Több mint tíz évvel ezelőtt a Pentagon és a CIA közreműködésével készült egy felmérés a dél-koreai főváros elleni atomtámadás várható következményeiről: a sokkoló adatok szerint a sűrűn lakott régióban akár 620 ezer ember is meghalhatna.
A koreai háborút (1950-53) lezáró fegyverszünet óta a mai napig hadban álló testvérországok közül elsőként Észak-Korea helyezte kilátásba a megelőző csapás lehetőségét. 2003-ban az Egyesült Államokkal folytatott diplomáciai ütésváltások során közölték, hogy fenntartják maguknak a jogot, hogy elsőként indítsanak támadást bármely általuk fenyegetőnek vélt fejlemény esetén. A phenjani rezsim azóta két nukleáris próbarobbantást is végrehajtott, ami nagy feszültséget gerjesztett az egész távol-keleti régióban.
Szakértők szerint a KNDK harciassága elsősorban a központi hatalom erejének demonstrálását és az ország belső problémáinak elkendőzését szolgálja. A phenjani „remetekirályság” ugyanis hatalomátadás előtt áll, mivel a jelenleg 68 éves Kim Dzsong Il súlyos egészségi problémákkal küzd. A szöuli székhelyű Egyesítési Kutatóintézet (KINU) kedden nyilvánosságra került tanulmánya szerint Kim Dzsong Il uralma 2012-ig véget fog érni. A dátum azért fontos, mert a phenjani rezsim akkorra hirdette meg az Erőteljes Ország (koreaiul Kangszong Teguk) állapotának elérését, amikor megemlékeznek a kommunista dinasztiát megalapító Kim Ir Szen születésének századik évfordulójáról is.
A szöuli kutatók úgy vélik, hogy 2012-ig a jelenlegi vezető halálával vagy döntésképtelenné válásával három lehetséges alternatívára kell felkészülni. Először is elképzelhető, hogy sikerül végrehajtani a hatalom átadását a harmadik generációnak. Kim Dzsong Il tavaly januárban nevezte ki leendő örökösének harmadik fiát, a most 27 éves Kim Dzsong Unt, bár az utódlási hadművelet kisiklásával a Kim-klán véglegesen is eltűnhet a hatalom központjából. Másodszor fel kell készülni a katonai hatalomátvételre is, különösen akkor, ha felkelés vagy humanitárius katasztrófa törne ki az országban. És végezetül az is előfordulhat, hogy a katonai hatalomátvétel esetén nem testületi vezetés jönne létre, hanem a hatvanas évekbeli Dél-Koreához hasonlóan egy magas rangú katonatiszt vállalja az ország egyszemélyes irányításának és modernizálásának feladatát.
