De ki akarja a Munkáspártot?
Tizenhárom évnyi kormányzás után vág neki az ellenzéki létnek a brit Munkáspárt. A parlamenti frakcióból kiszivárgó értesülések szerint a hangulatot elsősorban a megkönnyebbülés jellemzi. Ahhoz képest, ahogy a Labour 2008 eleje óta időnként 20 százalékkal lemaradva kullogott a Konzervatív Párt mögött a közvéleménykutatásokon, majd a kampány finisében a Liberális Demokraták mögött a harmadik helyre szorult, a szavazatok 29 százaléka, illetve 258 mandátum tisztességes eredménynek számít. A munkáspárti hangadók látszólag nem bánják, hogy nem valósult meg a „szivárványkoalíció” a liberális demokratákkal. Bár a két párt között elvileg több a közös pont, mint a toryk és a liberális demokraták között, de, mint erről Jack Straw volt igazságügyminiszter ír a csütörtöki Times-ban, az aritmetikai akadályoktól eltekintve „egészen más az ellenzéki szüzességből feladni pozíciókat, mint bevett politikai irányvonalakat sutba dobni”.
A párt a következő hónapokban a választás üzenetét értékeli és elkezdi elvesztett szavazói visszahódítását. Mindezt úgy, hogy elkerülje a belviszályokat a „régi” és „új” Labour között. Gordon Brown lemondását követően a szeptemberi pártkongresszusra lesz meg az új vezető. A szabályoknak megfelelően a jelöltnek rendelkeznie kell a frakció 12,5 százaléka, azaz most 33 képviselő támogatásával. A szavazatok három forrásból adódnak össze, az alsóház és az Európai Parlamenti képviselők, az egyes párttagok, illetve a társult tagok, főleg a szakszervezetek egyéni tagjainak ajánlásából.
A versenyben “blairiták” és “browniták” egyaránt részt vesznek. Egyelőre csak az a David Miliband volt külügyminiszter állt hivatalosan rajthoz – ő korábban két alkalmat is kihagyott Brown leváltására. A 44 éves, Blair-hez közelebb álló politikus, a bukmékerek favoritja, máris vidéki körútra indult, hogy „megértse, miért távolodtak el annyian a Munkáspárttól”. A vetélkedésnek külön színt adhat, ha négy évvel fiatalabb, sokak körében népszerűbb öccse, a volt környezetvédelmi miniszter, Ed is beszállna a ringbe. A simulékonyabb természetű ifjabb Miliband, Brown egykori tanácsadója volt a választási program szerzője. A posztért várhatóan harcba induló volt kormánytagok közé tartozik a lehengerlő, nyers természetű Ed Balls, Brown pénzügyminisztériumi jobbkeze, aki az utóbbi időben az iskolai oktatásért volt felelős, a balszárnyat pedig Jon Cruddas képviselhetné. Ő korábban a pártvezető helyettesének állását is megcélozta, ám a jelenlegi ügyvezetővel, Harriet Harmannal szemben alulmaradt. Harman, aki Brown pártbeli helyettese és más tisztségek mellett egyenlőségügyi államminiszter is volt, csalódást okozott a brit feministáknak, amiért máris kizárta magát a versengésből.
