Damaszkusz lehet most a kulcs a Közel-Kelethez
Ismét Seymour M. Hersh. Az oknyomozó újságírás Pulitzer- díjas amerikai veteránja (72 éves) ezúttal is a The New Yorker-ben, a magazin jövő hétfőre dátumozott számában jelentkezik bennfentes riporttal, amelyben egyebek közt Basar el-Asszad szíriai elnökkel folytatott email-üzenetváltásaiból idéz.
Amiből pedig nyilvánvaló: Damaszkusz ura Hershen, mint "nem hivatalos csatornán" keresztül akart üzenni az amerikai közvéleménynek és döntéshozóknak. Személyes találkozójukon pedig, amelyre még a tavalyi év végén, a gázai háború előtt került sor, az apja halálával 2000-ben megüresedett elnöki székbe ült Asszad azt mondta: ugyan az 1967-es (vagyis a hatnapos háború előtti) határok sérthetetlenek, de "tárgyalunk a kapcsolatokról, a (Golán esetében különlegesen fontos) (édes)vízről, és minden másról."
Igaz, "A béke után, és akkor tárgyalunk, ha visszakaptuk a földünket. Nem előbb." - A folyamat számos ismerője abból indul ki, hogy egy izraeli-szíriai egyezmény a Golán- fennsíkon élő izraeliek kárpótlását, és egy ideig a földhöz való hozzáférésüket is magában foglalná - írja Hersh, folyamaton a közismerten török közvetítéssel zajló, de a gázai háború miatt megakadt egyeztetéseket, izraelieken pedig az 1967 után a Golánon letelepedett mintegy 20 ezer embert értve.
Számos, hitelesnek mondható forrás utal rá: Damaszkusz alig várja, hogy a nyugat kinyújtsa felé a kezét. Hamid bin Kalifa al-Tani, Katar ura azt mondta a riport szerzőjének: Szíria egyenesen áhítozik erre, ami a Bush-féle Fehér Háznak soha nem tűnt fel. Vagy nem akarták észrevenni. George W. Bush, az előző amerikai elnök elutasította, hogy tárgyaljon a szíriaiakkal, előfeltételeket szabott (a többi közt a Hamasz és a Hezbollah támogatásának elvágását), és úgy vélte: Asszadnak arra kell a kapcsolatfelvétel, hogy a saját fontosságát mutathassa a médiában.
John Kerry egykori demokrata elnökjelölt, a szenátus külügyi bizottságának elnöke azonban, aki februárban találkozott Asszaddal, azt mondja: ennél többről van szó. - Utolsó beszélgetésünkön sokkal inkább úgy tűnt, Asszad hajlandó megtenni mindazon dolgokat, amelyeket meg kell tennie, hogy változtasson a kapcsolatain az Egyesült Államokkal.
Azt mondta: kész pozitívan lépni Irak ügyében, és a közvetlen tárgyalásokra az izraeliekkel - ha az amerikaiak is ott ülnek az asztalnál.Arra biztatom az (Obama-) adminisztrációt, foglalkozzon ezzel... Szíria persze nem fog hirtelen Irán ellen fordulni, de a legjobb érdekében cselekszik, amint az Izraellel folytatott közvetett tárgyalások kapcsán is tette, noha Irán ellenezte ezeket - mondja Kerry. (Faruk al-Sara sziriai alelnök országa Teheránhoz fűződő kapcsolatairól: "Gondolja, hogy egy férfi csak olyan nővel bújik ágyba, akit nagyon szeret?")
- Ha a Fehér Ház lép Szíria felé, az rögtön nyomás alá helyezi Iránt, a Hamaszt és a Hezbollah-t. Sziria stratégiai összetartó kapocs Irán és a palesztin kérdés irányában. Ne felejtsük, amit Obama is mondott egyszer: a Közel-Keleten minden mindennel összefügg - állítja Martin Indyk, az USA volt tel-avivi nagykövete, a legbefolyásosabb washingtoni agytröszt, a Brookings Institution Saban Központjának igazgatója.
Ha Washington megteszi ezt, a britekhez képest igy is lépéshátrányban marad. Novemberben David Miliband külügyminiszter Damaszkuszba utazott, ahol magas szintű hírszerzési együttműködésről is megállapodott Asszaddal. Dick Cheney "álnok Albionról" és "hátbaszúrásról" beszélt ennek kapcsán. Igaz, a mértékadó amerikai sajtó is kissé unja az előző amerikai alelnök riogatásait, amelyekkel távozása óta sem hagyott fel. - Menjen vissza a bunkerébe! - vágta hozzá a minap a Newsweek, a The Washington Post kiadójának hírmagazinja.
