A nyilatkozat azonban korántsem jelenti, hogy Szerbia és Koszovó hamarosan rendeznék viszonyukat egymással, így áttörés nem várható Ivica Dacsics és a szerb elnök, Tomiszlav Nikolics brüsszeli útjától, amelyen az EU kül- és biztonságpolitikai biztosával találkoznak. (Catherine Ashton ezután Koszovóba látogat, hogy március 20-án Brüsszelben az ő jelenlétében ismét tárgyalóasztalhoz üljön Dacsics és Hashim Thaci koszovói kormányfő.)

Kétségtelen, hogy a szocialista Dacsics – Szlobodan Milosevics egykori szövetségese – korábban is tett olyan utalásokat, amelyek Koszovó elismerése felé tett lépésként voltak értelmezhetők. Például a következetes nyilatkozatai, amelyek szerint Szerbia sosem ismeri el Koszovó „egyoldalúan kikiáltott” függetlenségét, közvetve azt is jelenthetik, hogy egy közös megállapodás nyomán erre hajlandó. Dacsics korábban azt is kész volt elismerni, hogy országa önmagában semmit nem tehet Koszovó esetleges ENSZ-tagsága ellen. (Ezt egyelőre a Belgrád mellett álló Moszkva képes megakadályozni.)

Ugyanakkor a Szerbia bölcsőjének tekintett Koszovót illető tabudöntögetés mögött Dacsics előremenekülő politikája húzódik meg: a NIN-nek adott interjújában ugyanis új irányt jelölt ki Belgrád számára. Szerinte ugyanis Koszovót Albánia és Szerbia között etnikai alapon kellene felosztani. Ezért a tárgyalásokat Szerbiának nem Koszovóval, hanem Albániával kell folytatnia. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy az etnikai vonalak elismerésével Szerbia nemcsak az Ibar-folyóig húzódó Észak-Koszovóra, de a boszniai Szerb Köztársasággal való egyesülésre is igényt tarthatna.

Bár a nemzetközi közösség elutasítja a szerbek lakta Észak-Koszovó egyesülését Szerbiával – azzal érvelve, hogy ez bizonytalanságot ébreszthet a 25 százalékban albánok lakta Macedóniában is, destabilizálva az egész térséget –, ám Dacsics álláspontját erősítheti, hogy Koszovóban mind nagyobb teret nyer a Vetevendosje (Önrendelkezés) pártja, amely szintén az Albániával való egyesülést tűzte ki célul.