Bizarr helyzet keletkezett azzal, hogy az írek tavaly elutasították a Lisszaboni Szerződést. Kisebb intézményes válság robbant ki. Az érvényben lévő nizzai szerződés ugyanis azt mondja, hogy a továbbiakban nem áll az egy ország egy biztos elv, vagyis ha most az állam- és kormányfők háttéralkuk nyomán kijelölik a Bizottság új elnökét, akkor nem küldhetne minden tagállam egy embert a végrehajtó testületbe.

A lisszaboni szerint viszont még öt évig marad ez az elv, de a szerződésben nyitva hagytak egy kiskaput, s decemberben, a csúcson megegyeztek, hogy az „örökkévalóságig" megtartják ezt a rendszert. Ez az üzenet már akkor is az aggódó és a népszavazáson Lisszabonra nemet mondó íreknek szólt.

Most is őket győzködik: írják ki újra, lehetőleg őszre az új referendumot, s az EU garantálja, hogy nem kérdőjelezi meg az ír semlegességet, adó- és abortuszpolitikát. A szöveget - mint a külügyminiszterek hétfőn Luxemburgban erről nagyjából megegyeztek - egyelőre tanácsi határozatban rögzítik, hogy ne kelljen újabb ratifikációs eljárásokat indítani.

Az európai választásokból megerősödve kikerült Sarkozy francia elnök és Merkel német kancellár a minap jelezte: támogatja José Manuel Barroso néppárti bizottsági elnök újrajelölését, de várja a programot. Ez utóbbi kitétel is részben a két szerződés okozta problémából fakad. Mondjanak-e igent Barrosóra nizzai alapon, s aztán esetleg novemberben vagy decemberben lisszaboni szellemben is? S ha most nevezik Barrosót, mégis mi történjék a Bizottság létszámával? Szavazzon-e már most a Parlament, amelyben a szocialisták, a liberálisok és a zöldek inkább megvárnák a lisszaboni okmány érvénybe lépését.

Balázs Péter magyar külügyminiszter Luxemburgban azt mondta: a folyamatosságot a jelenlegi válságos időkben fenn kell tartani, legyen minél előbb legalább elnöke a Bizottságnak, s európai szinten ne foglalkozzunk a pártpolitikával.

A csütörtökön kezdődő csúcs előtt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Barrosóról politikai döntés születik, s ha a Parlament mégis szavaz a júliusi első plenáris ülésen, akkor jó. Ha nem, nem.

A játszma persze nemcsak Barrosóra megy ki. A lisszaboni szerződés szerint alapítandó EU elnöki posztot ugyanis a szocialisták megpályáznák, a liberálisok pedig a külügyminiszteri széket, amelybe Guy Verhofstadt volt belga kormányfő kerülhetne, aki öt éve a túlzott föderalizmusát támadó britek miatt esett el a bizottsági elnöki megbízatástól.

Közben a lengyelek máris új igénnyel jelentkeztek: túl azon, hogy támogatják Jerzy Buzek volt kormányfő európai parlamenti elnöki jelölését, fontos gazdasági biztosi posztot kérnek Janusz Lewandowskinak, aki a regionális ügyekért felelős Danuta Hübnert váltaná, s aki az Európai Parlament költségvetési bizottságának elnöke volt. A németek és a franciák a belsőpiaci és a versenyügyi tárcákat akarják, amelyek révén nagyon erőteljesen befolyásolhatják az integráció folyamatát a válság utáni időszakban.