Maffia fenyegetés, családi betegség, uniós nyomás, politikai trükk, párton belüli harc – csak néhány lehetséges ok arról az elég hosszas, és folyamatosan bővülő listáról, amely Ivo Sanader magyarázat nélküli, hirtelen távozásának vélt indokait gyűjti csokorba.

Horvát politikai elemzők ízekre szedték a szerdai lemondó beszédet is, hogy a rejtett üzeneteket kimazsolázzák belőle. A következőre jutottak: Horvátország európai csatlakozásának megtorpanása és a Horvát Demokratikus Közösségen (HDZ) belül érzékelhető erősen jobboldali, nacionalista törekvések mindenképpen összefüggésben állhatnak a történtekkel. De szerintük nem zárható ki az sem, hogy Sanader ősszel fehér lovon, megmentőként tér vissza a nagypolitikába.

Bárhogy is legyen, az biztos, a szellem kiszabadult a palackból, az eddigi mosolygós horvát optimizmus helyébe a szomorú szókimondás lépett: Horvátország a csőd szélén táncol, hatalmas államadóssággal, Brüsszelből támogatás helyett csak figyelmeztetések és intések érkeznek, a korrupció változatlanul virágzik, az igazságszolgáltatás reformja nem valósult meg, a szervezett bűnözés pedig erősebb és befolyásosabb, mint valaha.

Sanader gyáva menekülő, vagy inkább realista? – erre a kérdésre keresik most a válasz az újságírók hozzátéve azt is: a lemondott kormányfő épp annyira karizmatikus, mint ellenmondásos személyiség a horvátok szemében.

A Vecernji List napilap politikai illuzionistának nevezi, aki mindig mást mond, mint amit gondol, illetve mást csinál, mint amit tervezett. Sanadernek felróják például, hogy az európai közeledést elvtelenül a nemzeti érdekek elé helyezte, és feladta az otthon máig hősként tisztelt Gotovina tábornokot a nemzetközi bíróságnak. De bűnei között említik a „családi ezüst” kiárusítását a magyaroknak, azaz az INA privatizációját is.

A volt kormányfő hirtelen távozása okozta sokk első óráiban arról is elterelődött a figyelem, hogy Sanader eddigi jobbkeze, a jogi végzettségű, háborús tudósítóból miniszterelnök -elyettessé előlépett Jadranka Kosor venné át pénteken – a következő parlamenti ülésen – az ország irányítását.

Az, hogy meglesz-e ehhez a kellő támogatottsága, egyelőre kérdéses. Mostanra egyre többen adnak hangot annak ugyanis, hogy „egy nő nem képviselheti kellő erővel a horvát érdekeket”.

Az ellenzék ráadásul előrehozott választásokat követel, azzal fenyegetőzve, hogy ellenkező esetben nem szavazzák meg az ország teljes gazdasági összeomlásának elkerüléséhez létfontosságú, sürgős törvényeket.