A bővítés nem TGV
A bővítés folyamata nem nagy sebességű vasút (franciául TGV), hanem személyvonat, olykor vicinális, de az uniót meggyötrő gazdasági válság ellenére is sikerült haladást elkérni - mondta szerdán délután Brüsszelben Ollie Rehn finn biztos. Az Európai Bizottság ugyanis elfogadta az éves jelentést a bővítés helyzetéről: a tagjelöltek közül a horvátok állnak legközelebb a belépéshez, a törökökkel a politikai fenntartások miatt akadoznak az egyezkedések, míg Macedóniával eddig meg sem kezdődtek a tárgyalások. Ám a Bizottság úgy ítéli meg, hogy immár javasolhatja a Tanácsnak, induljanak meg végre a tanácskozások a 2005 óta jelölt országgal, ahol előre tudták vinni a reformok ügyét. Ezt el kell ismerni, ám ezzel együtt figyelmeztetni is Szkopjét: most már állapodjon meg Görögországgal a névvitában, hozzon az ENSZ közvetítésével tető alá valamiféle alkut.
Az uniót leginkább Bosznia-Hercegovina helyzete aggasztja, amely lemaradni látszik a többi nyugat-balkáni állam mögött. Az etnikai-vallási közösségeknek egyetértésre kellene jutniuk az ország euroatlanti integrációját illetően, és sürgősen hozzá kellene látniuk azokhoz az alapvető, részben alkotmányos reformokhoz, amelyek nyomán Bosznia-Hercegovina saját lábára áll, s így megszüntethető a daytoni egyezmény alapján létrehozott nemzetközi főképviselői iroda. - Protektorátusnak nincs helye az unióban - mondta Rehn, aki emlékeztetett rá, hogy a múlt héten az uniós intézmények és az Egyesült Államok vezető diplomatái október 20-ig adtak határidőt Szarajevónak, s a válaszért a jövő héten a helyszínre utaznak.
A tagjelöltségre esélyes Szerbia, Montenegró és Albánia fejlődésével nagyjából elégedett az EU, de mindhármukra még nagy reformmunka vár, főleg az igazságszolgáltatásban, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Szerbia esetében a kisebbségvédelem és a háborús bűnöket vizsgáló hágai bírósággal folyó együttműködés terén is. Montenegró és Albánia már benyújtotta csatlakozási kérelmét, előbbinek az elbírálása már elkezdődött, utóbbiéhoz még hozzá sem nyúltak. Ezzel együtt, Szerbia, Montenegró és Macedónia lakói a jövő év elejétől vízum nélkül utazhatnak az unióba, s ez alighanem még vonzóbbá teszi a tagságot a polgárok számára, akik a remények szerint a szükséges reformokat is jobban támogatják majd.
A sorból Koszovó lóg ki, amelynek szintén vízumkönnyítéseket és kereskedelmi egyezményt ígér Brüsszel, de az integráció előtt tornyosuló akadályok tetemesek, például a huszonhetek közül huszonketten ismerték csak el függetlenségét. De az is nyilvánvaló, hogy Koszovó, s ügyében szerb együttműködés nélkül, nem valósítható meg a nyugat-balkáni integráció.
Horvátország előtt újra megnyílt az út, miután nemrégiben - uniós közbenjárásra is - Szlovénia feladta ellenkezését. De Zágrábnak is maradt házi feladata, a 35 fejezetből eddig 28-nak a vizsgálatához láttak hozzá, s az igazságszolgáltatás reformjában, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésben nagyobb elkötelezettséget kell mutatnia, aminthogy a hajógyárak helyzete, pontosabban állami támogatása miatt a versenypolitikai fejezetet sem lehet lezárni.
Törökország 1999 óta jelölt, de a tárgyalásokat csak 2005-ben kezdték meg, s a 33 fejezetből csak 11-et nyitottak meg és csak egyet zártak le. Ankara belépését elsősorban a nagy országok nem támogatják lelkesen, emberi jogi fenntartások, a ciprusi helyzet rendezetlensége miatt. Akik kiállnak Törökország mellett, azok stratégiai jelentőségét emelik ki, mind az alternatív (nem orosz) energiaforrások felé útvonalak rendelkezésre bocsátását, mind a tágabb térségében NATO-tagként játszott szerepét illetően.
