Csak rosszabb jöhet a Hamasz után
Miért éppen most indította el Izrael az 1967-es háború óta legsúlyosabb támadásait a keskeny gázai földsáv ellen? – kérdeztem Robert Lowe-t. A napokban a „legbefolyásosabb nem amerikai agytröszt” rangját kiérdemelt londoni külpolitikai intézet, a Chatham House munkatársa több okot is felsorolt: elsőként a fegyverszünet december közepi befejezését a Hamasz által, azt a tényt, hogy Izrael megelégelte a területe ellen irányuló rendszeres rakétatámadásokat. A Nyugat hosszú év végi vakációja a „normálisnál” nagyobb szabadságot biztosított az izraeli offenzíva számára, és szempont volt az interregnum alatti, amerikai elnöki tehetetlenség, valamint a közelgő izraeli választás is.
A harcok befejezésének körülményei döntik el, milyen hatással lesz a konfliktus a térség erőegyensúlyára – mondta Lowe. Izrael fő célja a területe elleni rakétatámadások megakadályozása, miközben tudja, hogy ez pusztán katonai eszközökkel nem érhető el. Reményei szerint azonban egy meggyengült Hamasz Izrael számára kedvezőbb tűzszüneti feltételeket fogadhat el. A mozgalom meggyengítésével elvileg erőre kaphatna a mérsékeltebb palesztin politika is.
A Közel-Kelet kutatója szerint a Hamasz számára már az is győzelemnek számít, ha túléli erőfölényben lévő ellenfele rohamait. Izrael nem akarhatja megsemmisíteni a radikális mozgalmat, mert az alternatíva csak sokkal rosszabb lehet. Egy hatalmi vákuumban könnyen juthat befolyáshoz egy még agresszívabb, az al-Kaidához közel álló szervezet. A Fatah tudja, hogy ha az izraeli tankok segítségével térne vissza Gázába, az ellenséggel kollaboráló árulóként halálra lenne ítélve. Lowe úgy véli, hogy a zsidó államnak nem szándéka Gáza visszafoglalása, amelyhez amúgy sem kapná meg a nemzetközi támogatást.
Az arab országok eddig visszafogott kritikai megjegyzéseket tettek az izraeli kampánnyal kapcsolatban. A legkeményebb hangot Szíria ütötte meg, „népirtásként” megbélyegezve a bevonulást. Az USA-val, illetve magával Izraellel speciális kapcsolatot fenntartó államok, mint Egyiptom és Jordánia még óvatosabban fogalmaznak; amúgy sem szívlelik a Hamasz mozgalmat, és tartanak annak fundamentalista befolyásától saját állampolgáraikra.
