A szigetországot 1979 és 1990 között irányító Margaret Thatcher erős egyénisége még ma is annyira rányomja bélyegét a politikai életre – és annyira megosztja a közvéleményt –, hogy egyesek szerint a film alulértékeli az asszony teljesítményét, mások szerint viszont túl rokonszenvesnek állítja be a személyiségét.

Meryl Streep a Vaslady szerepében

A filmmel szembeni legfőbb ellenérzés annak időzítése. David Cameron brit miniszterelnök a Vaslady bemutatása kapcsán nem győzött a csodálkozásának hangot adni, hogy miért nem lehetett még várni. A konzervatív politikus lenyűgözőnek nevezte Streep játékát, de úgy látta, Phyllida Lloyd rendező alkotása „sokkal inkább az öregségről és a feledékenységről, mint egy fantasztikus kormányfőről” szól. Hasonló véleményt alkotott a produkcióról ­Michael Hesel­tine, Thatcher korábbi vetélytársa és bukásának egyik előidézője is. Az egykori miniszterelnök-helyettes rendkívül ízléstelennek nevezte, ahogy a film az előrehaladott kor problé­máit feszegeti.

Thatcher állapotáról keveset tudni, a volt kormányfő alig jelenik meg a nyilvánosság előtt. Először 2008-ban Carol Thatcher érintette memoárjában az édesanyja szellemi hanyatlását. Az egykori Iron Lady vagy tudatosan titkolta el leépülését, vagy nem volt abban az állapotban, hogy erről beszélni tudjon.

Bár a sztori erősen támaszkodik lánya visszaemlékezéseire, mint Lloyd elmondta, a család semmilyen szerepet nem akart játszani a film megszületésében. Sőt visszautasította azt is, hogy a bemutató előtt megtekintse a kész művet. A többi közt a Mamma Mia! című alkotást is jegyző rendezőnő szerint Meryl Streep gondoskodott Margaret Thatcher méltóságának megőrzéséről, és meggyőzően bizonyította, nincs semmi szégyenletes a fizikai és a szellemi erő elvesztésének, a feledékenységnek a megfilmesítésében.