Ellentmondásos baloldali politikus sodorta Portugáliát politikai válságba a héten. António Costa a portugál politikai szokásoktól eltérően még a szélsőbaloldallal is hajlandó volt szövetségre lépni, hogy megbuktassa Pedro Passos Coelho kormányát. Portugáliában októberben tartottak parlamenti választást, ahol az országot a gazdasági válságból kivezető szociáldemokrata–kereszténydemokrata (PSD–CDS) koalíció nem tudta újra megszerezni a stabil kormányzáshoz szükséges többséget.

Pedro Passos Coelho eddigi és António Costa, a lehetséges kormányfő kézfogása Rafael Marchante / Reuters

A portugál választók egyrészt hálásak a jobbközép kormánynak, hiszen megszilárdította az ibériai ország helyzetét, ezért is kapta a voksok 38 százalékát. Ám az uniós mentőcsomag fejében bevezetett megszorítások sokaknak fájtak, s ez a lefaragásokat ellenző pártok malmára hajtotta a vizet. E közhangulatot meglovagolva indított támadást ­Coelho kormánya ellen a Szocialista Pártot (PS) vezető és a miniszterelnöki posztra törekvő António Costa, A portugál „politikai szokásjog" szerint a második helyen végzett pártként koalícióra kellett volna lépnie a győztessel, ám ő inkább a Kommunista Párttal, a Baloldali Blokkal, valamint a Zöldekkel lépett szövetségre. Utóbbi pártok keményen EU- és NATO-ellenesek. Furcsa szövetség ez, hiszen Costa és a radikálisok programja élesen eltér, csupán a jobboldali kormány megbuktatásának szándéka kovácsolta össze őket.
Kérdés, mennyire lenne stabil egy ilyen kormány. Különösen, hogy Costa személye is egyre vitatottabb. A Portugál Külügyi Intézet munkatársa, Emanuel Bernardes Joaquim szerint a PS elnökének manőverezése valósággal sokkolta a közvéleményt. Lisszabon ­polgármestereként a karizmatikus Costa még óriási népszerűségnek örvendett, megítélése azonban sokat romlott az utóbbi időben – mondta el lapunknak.
José Sócrates volt kormányfő 2011-es lemondását követően a többség Costát akarta látni a PS élén, ő viszont a nehézségeket felmérve meghátrált. A szocialisták kormánypártként 2011-ig jelentős szerepet játszottak az uniós mentőcsomagról szóló tárgyalásokban. Ezek után kellett volna ellenzékből kritikusnak lenniük a megszorító jobbközép PSD–CDS kormányzattal, miközben az intézkedéseket eredetileg maguk is szentesítették. – Costa a nehéz időkre inkább átadta a vezetést José Segurónak, hogy később durva hatalmi harcok árán távolítsa el őt a PS éléről – emlékeztetett Joaquim. A heves belső viták mind Costára, mind pártjára rossz fényt vetettek, de még vissza tudta nyerni népszerűségét. Megítélése akkor roppant meg, amikor 2014-ben végképp hátat fordított a korrupció és sikkasztás vádjával letartóztatott Sócratesnek.

Costa rövid ideig igaz­ságügyi miniszter volt Sócrates kormányában, a két politikus támogatói köre is szinte teljesen azonos volt. Ennek ellenére a botrány kirobbanása után Costa elhatárolódott párttársától, minden felelősséget áthárított. Kínos helyzetbe hozta magát a mostani válasz­tási kampányban is, a Coelhóval vívott tévévitában zavarba ejtően felkészületlennek mutatkozott – saját politikai programjával sem volt tisztában.

– Costa mostani húzásával végképp aláásta szavahihetőségét

– véli az elemző. Jóllehet a baloldali pártoké a parlamenti többség, nehéz helyzetben lenne kormányfőként, mivel sok mindenkit elidegenített. Új szövetségesei számára nem elég radikális, saját szavazótáborának viszont már a kommunistákkal való szövetség is nehezen elfogadható, a cserbenhagyott jobbközép pedig máris forrong a dühtől.

A baloldali koalíció nem szavazta meg Passos Coelho új kormányprogramját. A héten a bizalmatlansági indítványt is sikerre vitték, s megbuktatták a kormányt. A portugál törvények szerint az elnöknek most Costát kellene felkérnie kormányalakításra, vagy ügyvezetőként a helyén hagyhatja a jelenlegi kabinetet. Ebben az esetben új választást is ki kell írni, de ez minimum fél évvel elnyújtaná a politikai válságot. ­Coelho próbálja magához ragadni a kezdeményezést: a parlament azonnali feloszlatását és új választás kiírását indítványozta. Ehhez azonban alkotmánymódosítás és kétharmados többség kellene. Erre nincs sok esély, ám abban van logika, hogy Coelho szívesen nekifutna új választásnak, hiszen Costa személyes népszerűsége most mélyponton van.