Clinton újra gyilkos iramot diktál
Hétfőn egy zárt ajtók mögötti megbeszélés az államtitkárokkal, kedden a védelmi miniszter, Leon Panetta és Tom Donillon nemzetbiztonsági főtanácsadó a Fehér Házban, aztán az ír és a dél-afrikai nagykövet, majd csütörtökön és pénteken egy tárgyalássorozat a Washingtonba látogató afgán elnökkel, Hamid Karzaijal – úgy tűnik, Hillary Clinton úgy veti magát bele újra a munkájába, mintha nem öt napja engedték volna ki a New York-i NewYork–Presbyterian Hospital kórházból, ahová egy ájulást követő agyrázkódás, és az emiatt kialakult vérrög miatt kellett befeküdnie.
De ahogy orvosok is állították, Clinton felépült, és az aránylag gyilkos tempóval csak levezet, mielőtt néhány héten belül távozna a tisztségéből, és a kijelölt utódnak, annak a John Kerry volt demokrata elnökjelöltnek adná át a külügyminiszteri széket, aki most még a szenátus külügyi bizottságának az elnöke. Clinton eleve csak egy mandátumra vállalta a State Department vezetését, és ha lehet hinni a mindegyre felröppenő pletykáknak, egy hosszú pihenő után, négy év múlva demokrata elnökjelöltként akar visszatérni. (2008-ban Clinton volt az, akit Barack Obama megvert a demokrata előválasztáson, és afféle vigaszdíjként odaadta a külügyminisztériumot a pártbeli riválisnak.)
Clinton az amerikai külügyminiszterek kengyelfutó gyalogkakukkja, valószínűleg minden idők legtöbbet utazó tárcavezetőjeként vonul be a történelembe. 351 napot töltött úton, 1 millió 350 ezer kilométert járt be, és bár ez önmagában nem rekord a külügyminiszterek között, annyi országban – száztizenkettőben – egyik elődje sem járt, mint ő.
