Clinton új világot lát
Clinton - aki a várakozások szerint pénteken adja át a hivatalát a szenátus által kedden jóváhagyott John Kerrynek - a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) nevű kutatóintézetben tartott előadásában szükségesnek nevezte az amerikai befolyás erősítését a világon, és védelmébe vette saját külügyminiszteri teljesítményét.
A miniszter szerint az új világhoz szükséges új architektúrának inkább a világhírű építész, Frank Gehry szokatlan formavilágú és merész munkásságára kell hasonlítania, mint a klasszikus görög építészetre. „(Gehry) több alkotása esetlegesnek tűnik, de valójában azok nagyon is szándékosan formáltak és kifinomultak" - mondta Clinton. A távozó külügyminiszter hangoztatta, hogy irányítása alatt az amerikai külpolitika az olyan hagyományos elemeket, mint a katonai erő és a több évtizedre visszanyúló szövetségek, olyan új komponensekkel ötvözte, mint például a közösségi média. A diplomácia jobban odafigyelt a gazdaságra, a nők jogai és a regionális együttműködés érdekében. Clinton hangsúlyozta, hogy hiba a régi és az új eszközöket egymást kizárónak tekinteni, a kétfajta elemrendszer kombinációját pedig intelligens erőnek (smart power) nevezte. „Amerika ma erősebb itthon, és nagyobb tiszteletnek örvend a világon, a globális vezető szerepünk ma erősebb alapokon áll, mint amilyeneket sokan korábban jósoltak" - hangoztatta a külügyminiszter, aki szerint az Egyesült Államok „nélkülözhetetlen" ország, és „tévednek”, akik úgy gondolják, hogy az ország hanyatlóban van.
Amikor a „Clinton-doktrína" mibenlétéről kérdezték, a miniszter kijelentette, hogy az alapvetően hálózatépítés, más országok bevonása és az az elvárás, hogy ezek is „eljátsszák szerepüket a szabályokon alapuló globális rendben". Clinton, aki 112 külföldi látogatásával tárcavezetői rekordot állított fel, kijelentette, hogy a külügyminiszterek többé nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak a legjelentősebb fővárosokat keresik fel.
Clinton az Egyesült Államok Ázsia-politikájával kapcsolatban elmondta, hogy noha abban a katonai súlypont áthelyezése kapta a fő figyelmet, fontos helye van az energiapolitikának, a kereskedelemnek és a gazdasági diplomáciának, valamint a demokrácia és az egyetemes normák előmozdításának is. Az amerikai-kínai viszonyt „egyedülállóan következetesnek" nevezte, hozzátéve, hogy a „csendes-óceáni térség elég nagy mindannyiunk számára, és továbbra is üdvözölni fogjuk Kína felemelkedését - ha úgy dönt, hogy konstruktív szerepet fog játszani".
Ami a Köze-Keletet illeti, Clinton a kihívások között a Szíriában zajló „mészárlást", az iráni atomhatalmi ambíciókat és az észak-afrikai terrorfenyegetést említette. Figyelmeztetett rá, hogy a szíriai forradalomba való iráni beavatkozás azzal fenyeget, hogy a konfliktus átterjed az egész régióra, és bírálta Oroszországot a Bassár el-Aszad rezsimjének nyújtott pénzügyi és katonai támogatás miatt. „Az irániak egy idő óta újra és újyra világossá teszik, hogy az egyik első számú prioritás számukra a hatalomban tartani Aszadot. Több aggály is van, hogy az irániak egyre jobb minőségű fegyvereket adnak Aszadnak, aki kezdi felélni a készleteit” – mondta Clinton, akinek nem tetszik az sem, hogy Moszkva is tevőlegesen támogatja a damaszkuszi rezsimet. Az oroszok nem csak egyszerű járókelők, van okunk hinni, hogy folyamatosan megy tőlük Aszadnak a pénzügyi és katonai hozzájárulás” – hangoztatta a távozó amerikai külügyminiszter, elzárkózott azonban attól, hogy az Izrael által Szíriában csütörtökön végrehajtott légitámadást kommentálja.
Irán atomprogramjával kapcsolatban Clinton arról beszélt, hogy a felkínált nemzetközi tárgyalások előtt „túl sokáig már nem maradhat nyitva az ajtó". Nem mondott pontosabb határidőt arra, mikor kell szerinte befejezettnek tekinteni a tárgyalási kísérleteket, de érzékeltette, hogy legfeljebb hónapokban gondolkodik. Ami a Közel-Kelet egészét illeti, a külügyminiszter szerint történt némi előrelépés. Ezt azzal támasztotta alá, hogy Egyiptomban, Líbiában és Tunéziában kezdenek megkapaszkodni a születő demokráciák gyökerei, és hogy az amerikai csapatok hazatértek Irakból. Mint mondta, a régiónak „jó kormányzásra” lenne szüksége.
Clinton elismerte, hogy az Egyesült Államoknak az ő külügyminisztersége alatt sem sikerült megértetnie magát a muszlim világgal. Ennek egyik példájaként hozta fel, hogy az al-Dzsazíra arab televízió továbbra is következetesen negatív képet fest Amerikáról.
Clinton, akinek utolsó hivatalos vendége csütörtökön José Antonio Meade mexikói külügyminiszter volt, péntek délután búcsúzik el a külügyminisztérium alkalmazottjaitól. Utódjául Barack Obama elnök eredetileg egy másik nőt szeretett volna kinevezni Susan Rice ENSZ-nagykövet személyében, de az ő reputációját erősen megtépázták azok a bírálatok, amelyeket a bengázi amerikai konzulátus elleni terrortámadás nyomán tett nyilatkozataiért kapott. Rice más kormányzati tisztségviselőkkel együtt napokon át az incidens után is arról beszélt, hogy a támadás nem előre kitervelt rajtaütés, hanem egy iszlámellenes film miatti tüntetés elfajulása volt. Hogy Bengázi miatt miért éppen Rice-nak kellett elvinnie a balhét mondjuk a hírszerzési főnökök helyett, az önmagában nem egészen világos, de az biztos, hogy Clinton eleve inkább Kerryt látta volna szívesen hivatali utódjaként annál az ENSZ-nagykövetnél, aki korábban élesen bírálta őt, és egyszer az amerikai diplomácia egyik legtekintélyesebb alakjának, Richard Holbrooke-nak is beintett a nemzetközi indexszel.
Clinton, noha a közvélemény-kutatások szerint ő lenne a legesélyesebb arra, hogy 2016-ban a Demokrata Párt elnökjelöltje legyen, a héten korábban úgy fogalmazott, hogy „nem hajlik” a dologra. A 65 éves politikus most inkább pihenéssel és memoárírással szeretne foglalkozni, és több időt szeretne eltölteni a lányával, Chelsea-vel és a férjével, az exelnök Bill Clintonnal.
