Cenzúrázva! – hirdetik a piros betűk a német sajtópiac új sláger-termékén. A Zeitungszeugen (Újságtanúk) nevű heti kiadványt a hatóságok bírósági úton betiltották, a kinyomott példányokat pedig karhatalommal begyűjtették, miután a brit érdekeltségű, hamburgi székhelyű kiadó a Reichstag felgyújtásával foglalkozó számhoz két náci lap, a Joseph Goebbels által alapított Der Angriff egyik 1933 januári és a Völkischer Beobachter egyik 1933 márciusi számának fakszimile kiadását is csatolta.

A Németországban 300 ezer példányban piacra dobott, ás 200-250 ezerben eladott Zeitungszeugen esetében azonban szó sincs (új)barna propagandáról. A kiadó több európai országban is futtat hasonló projektet, és mindenütt egy „színes kabátban”, vagyis megfelelő csomagolásban és szakértő történészek bőséges háttérmagyarázatával ellátva dobják piacra az eredeti újságok utánnyomatait, valamint az adott időszak egy-egy politikai plakátját tartalmazó kiadványt. A tudományos-ismeretterjesztő vállalkozás célja, hogy a mai olvasók a korabeli újságok – nemcsak náci, hanem polgári, szocialista és kommunista szellemiségű sajtótermékek - segítségével kapjanak betekintést egy-egy történelmi korba. Spanyolországban a Zeitungzeugen ottani változata az 1936-1939-es polgárháborút vette górcső alá, Németországban az 1933-1945 közötti náci rendszert. 

A Der Angriff és a Völkischer Beobachter szerzői jogai felett őrködő bajor tartományi pénzügyminisztérium mégis riadót fújt. – A holokauszt áldozataival szembeni tisztelet miatt sem adunk engedélyt a náci propagandatermékek utánnyomására és terjesztésére – hangoztatta bajor tartományi kabinet szóvivője. A két említett lap anno a náci párt, az NSDAP tulajdonát képező, müncheni központú Franz Eher-kiadónál jelent meg. A II. világháború után a szövetséges hatalmak a kiadó összes vagyonát, beleértve a lapok kapcsolódó jogokat Bajorországra ruházták át. 

A Zeitungszeugen egyébként a bajor kormánytól nem kért semmiféle engedélyt. Sandra Paweronschitz főszerkesztő szerint a két „történelmi lap” fakszimile kiadása nem érint szerzői jogokat. - Nem folytatunk sem náci propagandát, ahogy nem játszunk a holokauszt áldozatainak emlékével sem. Az inkriminált lapokat történelmi forrásként mutatjuk be – nyilatkozta Paweronschitz a berlini Der Tagesspiegelnek. 

Peter McGee, a Zeitungszeugen brit kiadója szerint most a jogi válaszlépesek lehetőségét vizsgálják, elvben készek a szövetségi alkotmánybírósághoz is elvinni az ügyet. Ezzel együtt nem akarnak további konfrontációt a bajor tartományi kormánnyal, így egyelőre eltekintenek az utánnyomatoktól. A betiltott szám helyett megjelent, a 3,90 euró helyett csak 1 euróba kerülő „kabát” vásárlóinak azt ígérik: amint tisztázódnak a jogi viták, a kabátban található kuponért cserébe elküldik a teljes kiadványt.

A Zeitungszeugen mellett működő, neves történészekből álló tanácsadói testület egyik tagja, Wolfgang Benz professzor szerint érthetetlen, hogy miért most ébredt fel Csipkerózsika-álmából a bajor kormány. Amikor tavaly az osztrák kiadásban megjelentek a Der Angriff és a Völkischer Beobachter fakszimile-számai, Münchenből egy szót sem szóltak – hangoztatta külföldi tudósítók előtt a berlini Műszaki Egyetem Antiszemitizmus Kutatóintézetének vezetője. 

Benz megérti a Zeitungszeugen-nel kapcsolatos aggodalmakat, így a Németországi Zsidók Központi Tanácsának tiltakozását is. Fontos-nak tarja tisztázni, hogy a Der Angriff és a Völkischer Beobachter 1933-as számai – a bennük olvasható antiszemita cikkekkel együtt sem - hasonlíthatók össze a későbbi években megjelent, zsidógyűlölő uszítással teli számokkal. Azt az indoklást is visszautasította, hogy a Zeitungszeugen tiltott önkényuralmi jelképeket - értsd: horogkereszteket - terjeszt. Benz szerint ilyen alapon nemcsak a III. Birodalomról írt könyvét, hanem minden a náci korral foglalkozó írásos történelmi művet, dokumentum-, és játékfilmet is be lehetne tiltani, hiszen mindegyikben felbukkannak a náci szvasztikák. Azt pedig nevetségesnek tartja, hogy a mai újbarnáknak pont a Zeitungszeugenre lenne szükségük: a mai újnácik alapvetően a globalizáció, a német munkahelyeket elvevő külföldiek és az ehhez asszisztáló demokratikus pártok ellen agitálnak.

Az ausztriai hallgatással szemben a németországi viharokat Paweronschitz azzal magyarázza, hogy az osztrákok magukat változatlanul a náci agresszió áldozatainak tekintik. Fontos szerepet játszott az is, hogy Ausztriában több közvéleményformáló remek vállalkozásnak tartotta az ott mindössze 10 ezer példányban megjelenő Zeitungszeugen-t.

Hitler Mein Kampf-jának esetleges kritikai kiadását Benz merő sületlenségnek nevezte. A „mű” szerzői jogai szintén a bajor kormánynál vannak, de azok hetven évvel a „szerző” öngyilkossága után, vagyis 2015 április végén lejárnak. Németországban már egy ideje történészi vita zajlik egy kritikai, tudományos kommentárokkal kísért kiadásról. Benz szerint a Mein Kampf nem más, mint 600 oldalnyi közönséges, ugyanakkor végtelenül unalmas zsidóellenes uszítás, amelyből nem nyerhető semmilyen, a III. Birodalom megértéséhez szükséges pluszinformáció. 

Cenzúrázva!