Visszaérkezett Bécsbe hétfőn a brit, a francia, az orosz külügyminiszter és Federica Mogherini, az EU külpolitikai főképviselője, hogy tisztázzák az utolsó részleteket Javad Zarif iráni külügyérrel. Ő azt ígérte, hogy valamennyien részesülni fognak a tizenhárom éves ügyet lezáró megállapodás dicsőségében. A drámai feszültséget csak növelte, hogy előbb az iráni elnök jelezte, hogy tévészózatot intéz a néphez, majd kiderült, hogy közép-európai idő szerint este kilenckor újra leülnek tárgyalni az 5+1 delegációvezetői.

Izrael-párti tüntetők „Le az iráni rezsimmel” táblákkal Berlinben Fabrizio Bensch / Reuters

Mindkét fél arra törekedett, hogy a nukleáris ügyekkel párhuzamosan pótkérdéseket is megoldjon. Ilyen iráni törekvés, hogy ne csak az atomsorompó-egyezmény megsértése miatti szankciókat oldják fel, hanem azokat is, amelyek a katonai célú rakétafejlesztés miatt sújtották az országot, illetve szűnjön meg a fegyverszállítási embargó is. Ennek fő támogatója Oroszország, amely egyébként sem tartja azt magára nézve kötelezőnek. A Nyugat feltehetőleg azt akarta elérni, hogy Irán változtasson regionális politikáján. Erre utalt Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb (vallási) vezetője. A Kayhan című lap hétfői angol nyelvű kiadása szerint azt mondta iráni diákok előtt: „A tárgyalóknak megmondtuk, hogy csak a nukleáris ügyekről folytatott megbeszélésekre kaptak felhatalmazást, miközben az amerikai fél állandóan felvet olyan regionális ügyeket, mint Szíria vagy Jemen. Mi nem tárgyalunk ezekről."

A megállapodás fő elemeit már március–áprilisban rögzítették a svájci Lausanne-ban. E szerint Irán az urándúsítást korlátozza, dúsított uránkészleteinek nagy részét külföldre szállítja, bezárja a Fordóban felépített föld alatti dúsítóüzemet, és felhagy a plutóniumtermeléssel. Cserébe megszűnnek a szankciók, felszabadulnak a pénzügyi műveletek Iránnal, amely eladhatja a kőolaját EU-tagállamoknak is, és megszabadul a kereskedelmi tiltásoktól.

Az egyezmény közeledtével spontán örömtüntetések törtek ki Irán nagyvárosaiban, ahol Hasszan Rohani államelnököt éltették. A hatvanhét éves Rohani, akit a nyugati terminológia „mérsékeltnek" és „reformistának" nevezett, azzal indult két éve az elnöki székért, hogy eléri az irániak életét megnyomorító szankciók megszüntetését. A tárgyalásokra felhatalmazást kapott Hamenei­től. A regionális nagypolitikában Irán nem érte el céljait, szövetségi rendszere leépült. A Lau­sanne-ban kidolgozott alkuban viszont megőrizhette arcát: nem kell lemondani deklarált céljáról, az atomenergia békés felhasználásáról.

Irán eddig is azt hangoztatta, hogy nem törekszik atomfegyverre – viszont úgy cselekedett, hogy ezt nem hitték el neki. Az utolsó pillanatokban is a meglepetésszerű, minden létesítményre kiterjedő ellenőrzés kérdése volt az egyik fő vitapont. Hamenei megtiltotta, hogy ez a katonai bázisokra is kiterjedhessen. A Times of Israel idézte Ehud Jaari izraeli elemzőt, aki szerint az amerikaiak kapituláltak, és elálltak ettől a követelésüktől.

Mi maradhatott függőben? Ilyen lehetett a szankciók megszüntetésének menetrendje. Amerikai részről ez összetett Fehér Ház–Kong­res­szus-játszma, amely hónapokig eltarthat. Az ENSZ-ben és az EU-ban gyorsabb döntések is születhetnek.

Az irániakkal való megállapodás fő ellenfele jelenleg az izraeli kormány. Benjamin Netanjahu miniszterelnök kijelentette, hogy az egyezményt nem tudják megakadályozni, de az iráni atombomba elkészültét igen. Ez elég fenyegetően hangzik. Az egyezmény megkötésének többen szurkoltak, mint ahányan ellenezték. Barack Obama elnöki pályafutásának fontos eredménye lehet, hiszen globális veszélyforrást iktatna ki, és megnyithatná Irán előtt a nyugati kapcsolatokat. Erre a nyitásra áhítoznak a tárgyaló nagyhatalmak, amelyek cégei mind üzletet akarnak kötni Iránnal.