Az Aranykorszak? címmel kiadott kötet az egykori román diktátor hatalomra kerülése utáni éveket mutatja be.

A kötet pénteki budapesti bemutatóján Bárdi Nándor történész elmondta, hogy a hatvanas évek második felének és a hetvenes évek első felének Romániájáról magyarul eddig csak magyar diplomáciai forrásokból jelent meg válogatás. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének munkatársa elmondta, hogy Novák Csaba Zoltánnak a kötet elején olvasható tanulmánya szemléletében is újdonsággal szolgál az olvasónak.

Mint emlékeztetett, a Nicolae Ceausescu által vezetett Romániáról szólva korábban főként a román nemzet hatalmi túlsúlya, az etnokratikus ideológia volt hangsúlyos a történeti feldolgozásokban, csakúgy, mint ahogy a diktatúra viszonyainak ábrázolása is fő elemként jelent meg. A kötet szerkesztője, Novák Csaba Zoltán előszavában viszont a román államépítés kerül a középpontba: az ő felfogása szerint ugyanis ennek stratégiája követelte meg az antidemokratikus, centralizációs és erőszakos módszereket. A könyvbemutatón ehhez Novák Csaba Zoltán azt tette hozzá, hogy Ceausescu 1965-ben kezdte el megszilárdítani hatalmát, s ez a folyamat 1971-re teljesedett ki. A romániai magyarság szempontjából ez a korszakhatár a hetvenes évek közepére tolódott ki - hívta fel a figyelmet.

A 119 dokumentumot közlő, a csíkszeredai Pro-Print Kiadó gondozásában megjelent könyvről Bárdi Nándor elmondta még, hogy a központosító törekvések útjában állt az erdélyi város polgári világa és a nem román nemzetiségű csoportok. A Maros Magyar Autonóm Tartományt 1968-ra felszámolták, és ugyanebben az évben Ceausescu nem fogadta el a kisebbségek jogállását taglaló statútumot és az anyanyelvi oktatásra vonatkozó terveket.

Mindeközben a hatvanas években még „erőteljes, ravasz és pragmatikus politikus” Ceausescu megpróbált kiegyezni minden társadalmi csoport, így a kisebbségek elitjével is, az erdélyi katolikus egyházzal azonban nem tudott - jegyezte meg.