Cate Blanchett legalábbis nem érte be ezzel a szereposztással. Az ausztrál származású színésznő politikai hitvallással felérő búcsúbeszédet mondott és jócskán beolvasott a jelenlegi konzervatív ausztrál kormánynak a két héttel ezelőtt elhunyt egykori munkáspárti miniszterelnök, Gough Whitlam tiszteletére Sydneyben rendezett szerdai megemlékezésen.

Cate Blanchett a beszéd közben. PETER RAE / AFP

"A világra nyitott, a történelmével és az őslakossággal becsületesen bánó Ausztrália gyermeke vagyok. Az ingyenes felsőoktatás és az ingyenes egészségügy kedvezményezettje vagyok, egyetemistaként olyan tanulmányokat folytathattam és a megtakarított pénzemet olyan kulturális kiadásokra fordíthattam, amelyek nélkül nem juthattam el oda, ahol most vagyok" – hangoztatta a 45 éves kétszeres Oscar-díjas színésznő.

Blanchett beszédében kitért arra is, hogy Whitlam miniszterelnöksége alatt sokat tett a nők egyenjogúságáért. Így például az egyedülálló nők is jogosultak lettek nyugellátásra, korábban ez csak az özvegyeknek járt. Bevezette a családi bíróságokat, lehetővé téve a nők számára a válóper elindítását és a menekülést az őket és a gyerekeket rettegésben tartó, gyakran családon belüli erőszakhoz folyamodó férjektől.

- Mindemellett támogatta a művészeket és a művészeteket, életem végéig hálás leszek azért, amit tett – hangoztatta Blanchett, akit idén Woody Allen Blue Jasmine című filmjében nyújtott pazar alakításáért jutalmaztak Oscarral.

Tony Abbott kormányfő és más konzervatív politikusok kővé dermedt arccal hallgatták végig Blanchettet. Bár a színésznő Whitlam nevén kívül másokét nem ejtette ki és a harminc-negyven évvel ezelőtti Ausztráliáról beszélt, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a mai viszonyokat ostorozza és a jelenlegi kabinet politikáját bírálja.

A 98 éves korában elhunyt Gough Whitlam nagy reformernek számít. Miután több mint húsz év ellenzéki szerep után 1972-ben a vezetésével a Munkáspárt megnyerte a választásokat, a Whitlam-kabinet a nők egyenjogúságának felkarolása, az egyetemi tandíj eltörlése és az állami közegészségügyi ellátás megszervezése mellett eltörölte a halálbüntetést, illetve a sorkatonai szolgálatot.

Külpolitikájában is nyitott: Whitlam már ellenzéki vezetőként 1971-ben elment Kínába, kormányfőként pedig szintén ellátogatott Pekingbe, ahol Csu En-laj és Mao Ce-tung is fogadta. Nyilvánosan bírálta a dél-afrikai apartheid rezsimet, ellenezte a pretoriai kormánynak szánt fegyvereladásokat, ugyanakkor olyan törvényeket hozott, amelyek semmissé tették a bevándorlók között faji alapon válogató Fehér Ausztrália-politikát.

A bevándorlás, különösen az illegális bevándorlás feltartóztatása az ausztrál belpolitika egyik legvitatottabb kérdése. Már a korábbi munkáspárti kormányok is drákói eszközökkel próbálták elriasztani az Ázsiából és Afrikából érkezőket. Például azzal, hogy a menedékkérőket Pápua Új-Guineában, ottani táborokban helyezték el – Pápua Új-Guinea 1975-ben éppen a Whitlam-kormánytól kapott függetlenséget.

Október közepén az ausztrál kormány több ázsiai országban egész újsághirdetéseket tett közzé. A kemény hangvételű szöveg arról szólt: senki se gondolja, hogy a tenger felől érkezve, illegálisan beléphet Ausztráliába és ott új otthont találhat. Az ausztrál haditengerészet ugyanis már a nyílt vizeken feltartóztatja a menekülteket szállító hajókat.