Castro megdicsérte Obamát
A 82 éves Fidel Castro aláírásával huszonnégy óra leforgása alatt két írás is felkerült a központi napilap, a Granma internetes kiadására, majd megjelent a lap nyomott változatában is, megtörve az öthetes hírszünetet. A hosszú hallgatás (a volt kubai vezető utoljára november végén fogadott vendéget Dmitrij Medvegyev orosz államfő személyében, ám januárban a panamai és az ecuadori elnök is anélkül vizitált Kubában, hogy találkozott volna vele.
A világsajtóban és a Miamiban élő kubai–amerikai emigráció körében találgatásokat váltott ki állapota rosszabbodásáról, netán haláláról. Castro azonban szerdán fogadta Cristina Fernández de Kirchner argentin elnököt, és erről utóbb fotó is nyilvánosságra került. A találkozóról Fidel Castro írása is megjelent, amelynek a fő mondandója Barack Obama beiktatásának szólt.
Az egy nappal később készült második „reflexió” Az Egyesült Államok tizenegyedik elnöke címmel megismétli az alapgondolatot, miszerint „nincs ok kételkedni Barack Obama szavai őszinteségében, amikor azt állítja, hogy országát a szabadság, az emberi jogok és más országok függetlensége tiszteletben tartásának modelljévé változtatja”. Castro üdvözölte azt is, hogy az új amerikai elnök megígérte a guantanamói „illegális bázison a börtöntábor és a kínzások beszüntetését.”
A kubai vezető szerint ilyen döntések legfeljebb azokban (az amerikaiakban?) kelthetnek kétségeket, akik országuk külpolitikájának lemondhatatlan eszközeként számolnak a terror alkalmazásával. Mint a szerdai írásban, ebben a csütörtök este megjelentben is felveti azonban Fidel Castro, hogy még hátra van a puding próbája: „Mit tesz akkor, ha a felvállalt hatalmas hatalom teljesen hasztalan lesz a rendszer antagonisztikus ellentmondásainak feloldására?”
A 2006 július végén hasi műtéten átesett, a nyilvánosság előtt nem mutatkozó Fidel – akitől az ország irányítását tavaly februárban hivatalosan is átvette öt évvel fiatalabb öccse, Raúl – írása második részében indokolja, hogy az utóbbi hetekben miért szüneteltette a sajtóban „reflexióit” Maga döntött így – állítja –, hogy „ne avatkozzon be, ne befolyásolja” a párt- és az állami vezetés döntéseit, amelyeket meg kell hozni a világgazdasági válságból szükségszerűen következő nehézségekkel szemben. „Jól vagyok, de ismétlem, senki se érezze elkötelezettnek magát esetleges írásaim, állapotom vagy halálom miatt.”
Majd azt írja, hogy a több mint félévszázad során mondott beszédeit, elkészített anyagait vizsgálja át. Ezután következik az első kommentárok tükrében ugyancsak eltérően értelmezhető zárógondolat. Fidel Castro emlékeztet arra: “Abban a ritka kiváltságban volt részem, hogy ilyen hosszú ideig megfigyelője lehettem az eseményeknek. Kapom az információkat, és nyugodtan meditálhatok rajtuk. Remélem, nem fogom élvezni ezt a kiváltságot négy év múlva, amikor Obama első elnöki időszaka lezárul.”
Nem búcsú, csak irónia?
Az egyik lehetséges magyarázat szerint egy idős ember búcsúja ez, ám lehet ironikus utalás arra is, hogy nem kívánná megélni a csalódást Obamában. Az elmúlt évtizedek amerikai politikája – csak keserűséget hozott a 82 éves volt vezetőnek, aki január elsején megélte győztes forradalma fennállásának ötvenedik évfordulóját.
Fidel teljes háttérbe vonulásával a pragmatistának tartott Raúlnak jobb esélye lehet a viszony javítására az új amerikai elnökkel. Fidel ugyanis elveiből soha nem volt hajlandó engedni nyilvános beszédeiben, így még az Obama-kampány idején egyik reflexiójában is leszögezte, hogy önmagában egy elnökcsere aligha változtathat „a birodalom” magatartásán. Raúl viszont újévkor nyilvánosan is kijelentette, hogy kész tárgyalni majd Obamával, aki szerinte „jó embernek” tűnik.
Obama még a választási kampány idején előrevetítette, hogy kész megszüntetni a Bush-kormányzat idején hozott újabb utazási és pénzátutalási korlátozásokat, amelyek tovább súlyosbították a 45 éve elrendelt Kuba elleni embargót. A szigorítás közvetlenül a kubai-amerikai közösséget érintette: három évente csak egy alkalommal látogathatják, akkor is csak közeli hozzátartozóikat Kubában. A pénzügyi átutalások korlátozásával viszont a kubai embereket sújtotta, akik havi 20 dollár körüli fizetésüket egészítették ki a miami rokonok küldeményéből.
Beszédében Obama akkor azt is egyértelművé tette, hogy a gazdasági blokádot fenntartja, mert ez szolgálhat ütőkártyaként a demokratikus változások kikényszerítéséhez Kubában. Mint fejtegette, a kubaiak szabadságához az út a politikai foglyoknak való igazságtevéssel, a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési jog biztosításával kell kezdődnie, illetve a szabad és korrekt választások megtartásához kell vezetnie.
A megfigyelők szerint Kuba helyzete ugyanakkor jelentősen megerősödött a megváltozott, többségében baloldali vezetők irányította Latin-Amerikában. A múlt év őszén a Riói Csoport brazíliai találkozóján, amelyen Raúl Castro is részt vett, formálisan is felvették Kubát a közösségbe. Latin-Amerika – miként egyébként az ENSZ-tagállamok elsöprő többsége, tavaly 184 ország – a világszervezetben a Kuba elleni embargó megszüntetésére szavazott, s ha Obama komolyan veszi a beiktatási beszédében mondottakat, akkor ezt figyelembe kellene vennie.
Már csak azért is, mert egész Latin-Amerikának új politikát ígért. Más kérdés, hogy Kuba persze beletartozik az Obama beiktatási beszédében említett, az amerikai mérce szerint nem demokratikus országok csoportjába, akiknek vezetői felé – mint mondta – csak akkor kész kezet nyújtani, ha azok nyitni hajlandók a belpolitikában.
