Carlos - akit a hetvenes-nyolcvanas években merényleteiért a Sakálként is emlegettek, s megannyi ország rendőrsége kereste - ötven álnevet és majd száz útlevelet használt. Végül 1994-ben bukott le, ekkor is hamis diplomata útlevéllel, a szudáni fővárosban. Szudán Franciaországnak adta ki, ahol az ott elkövetett bűncselekményeiért életfogytiglani börtönre ítélték. A francia belügyminisztérium szerint legalább 80 élet kioltásához volt köze.

Az interjúban emlékeztet rá, hogy 14 éves korában lépett be a venezuelai kommunista ifjúsági szervezetbe, politikai eszméi azóta sem változtak, kommunistának tartja magát, hűnek a lenini tanításokhoz. "Nem vagyok dogmatikus, sokat tanultam, módom volt megismerni a kommunista országok vezetésének számos fontos emberét" - hangoztatja. Ehhez a kijelentéséhez hozzátehető, hogy több ízben is megfordult a kádári Magyarországon is. Erről éppen a bolíviai Santa Cruzban tavaly áprilisban egy kommandós akcióban kivégzett Rózsa Flores Eduardo nyilatkozott korábban, mint Carlos állítólagos budapesti tolmácsa. Az El Paisnak nyilatkozva név szerint viszont most csak Ceausescut említi, felidézve romániai ünnepélyes fogadtatásukat. Kissé zavaros a visszaemlékezés, amibe belekeveri az Egyesült Államokat is, miközben azt állítja, hogy a száműzött romániaiak megölése nem az ő, hanem a rendőrség számlájára írandó. Hivalkodik azzal, hogy az akciókért az államok, mind a barátiak, mind az ellenségeiek fizettek, ki jutalomként, ki váltságdíjként. Konkrétan így említi, hogy Franciaország öt millió dollárt fizetett az ugandai repülőtérre térített Air France gépért 1976-ban, miközben ő Algírban volt. Ehhez hozzáteszi, ő maga személyesen egyetlen gépeltérítésben sem vett részt.

A fegyverhasználat jogosságát szerinte az adott helyzet, "a történelmi körülmények" dönthetik el. Védi a gerillákat Kolumbiában, miként szerinte az afgán ellenállás is legitim olyan helyzetben, amikor bombázzák Afganisztánt, mert az már terrorizmusnak számít. S ehhez hozzáteszi: "Én mindig a terrorizmus ellen voltam". Hivatkozik arra, hogy Franciaországban sem előre megfontolt gyilkosságokért ítélték el, tehát nem terrorizmusért. Amit büszkén vállal, hogy ő tartja "a palesztin ellenállás nevében végrehajtott műveletek rekordját". "Erre büszke vagyok" - állítja, ám gyorsan hozzáteszi, hogy ezért még nem lehet őt Sakálnak nevezni (az akkori népszerű film címe alapján). Az akciói ugyanis nem ártatlanok ellen irányultak, pontosabban "kevés ártatlan áldozat volt, legfeljebb 10 százalék".

Furcsának tartja ugyanakkor, hogy azoknak a dolgoknak a 90 százalékáról, amelyek végrehajtásáért valóban felelős volt, viszont sohasem tesznek említést. De majd erre is sor kerül - tette hozzá -, ha kiadják emlékiratait. "Most még korai. 1992-ben leírtam Ammanban, s két fotókópia is készült, amelyeket elküldtem két embernek. Még nem jött el az ideje a nyilvánosságra hozatalnak". Indoklása szerint azért nem, mert nem akar bemártani senkit sem, ugyanis államfők is érintettek, még Franciaországban is - mondja rejtélyesen.

Bin Laden kapcsán először arról beszél, hogy a gazdag arabok gyerekei közül sokan rendkívül korruptak, kábítószer-üzletben forognak. Bin Laden más, s noha szintén gazdag arab gyereke, idealista, s tiszteletet érdemel, mert belefogott a dzsihadba.

A New York-i szeptember 11 és a madridi március 11-e - mondja - különböző dolgok voltak. Ami az ikertornyokkal történt, az hatalmas csapás volt az imperializmusra, miközben a madridi külvárosokból érkező munkás-járatok felrobbantása ártatlanok, köztük muzulmánok életét követelte.

Carlos védõügyvédjével 2000-ben