Hugo Chávez venezuelai elnök az utóbbi napokban újabb lendületet adott forradalmának. A törvényhozásban többségben lévő egységes szocialista pártja olyan rendelkezést hozott, amely lehetőséget ad a központi kormánynak az eddig helyi irányítás alá tartozó repülőterek, kikötők, országutak átvételére. Chávez vasárnap televíziós beszédében jelentette be, hogy szükség esetén a hadsereg és a haditengerészet egységeit küldi a helyszínekre, ha az adott államok ellenzéki kormányzói (öt ilyen állam van a 23-ból) nem lennének hajlandók eleget tenni a rendelkezésnek. “Visszaszerezzük az összes repülőteret és kikötőt, országutakat, tiltakozzon bárki is. Ha akarnak, nyugodtan forduljanak a legfelső bírósághoz, nemzetközi szervezetekhez, ez a köztársaság törvénye, s ha kell erővel is érvényre juttatjuk” – fenyegetőzött Chávez.

Eddig az egyes államok helyi kormányzatai szedték be a repülőterek és kikötők használata utáni adókat, s finanszírozták részben ebből saját költségvetésüket. Az El País caracasi tudósítása szerint a katonaság már meg is szállta Carabobo államban Cabello kikötőjét és Nueva Espartában Guamache kikötőjét. Várhatóan a következő a szintén ellenzéki irányítású Zulia államhoz tartozó Maracaibo kikötője lesz.
Az elnök korlátlan újraválaszthatóságáról tartott februári alkotmánymódosítási népszavazáson aratott győzelme óta Chávez több radikális intézkedést hozott. Így, egyelőre átmenetileg katonaság szállta meg néhány magánkéz-ben lévő rizsfeldolgozót, arra hivatkozva, hogy az üzemek nem hajlandók az előírt olcsó rizst piacra dobni, csak drágábbat. A kormány még március 2-án rendelkezett 12 alapvető élelmiszer – a rizs mellett a tej, a margarin, a sajt, a főzőolaj stb. – termelésének szabályozásáról.

Félix Osorio élelmezési miniszter ugyan közölte, hogy nem áll a kormány szándékában korlátozni a magánszektort, ám “a lakosság többségének” érdekeit érvényre kell juttatni. Ugyancsak bejelentették a napokban a világ egyik legjelentősebb papíripari vállalatának, az ír Smurfit Kappa Group 1500 hektáros eukaliptuszültetvényének kisajátítását. Az indok a termőterület “kirablása” volt, ugyanis az eukaliptusz elszívja a vizet a talajból.

Március óta felújult néhány – az indok szerint – nem, vagy nem kellően művelt nagybirtok kisajátítása az alkotmányra hivatkozva. A kormány ígérete szerint szövetkezeteket alakítanak az államosított földterületeken.

Chávez a korábbi államosításokkor – légyen szó a kőolajbányászatban érintett külföldi cégek állami többségű vegyes vállalatokba kényszerítéséről, az elektromos áram termeléséről, a távközlési szektorról, cementipari és acélgyártó cégekről – rendre kártérítést fizetett, vagy legalábbis helyezett kilátásba. A megfigyelők szerint a mostani újabb intézkedések esetén kérdéses, hogy a kormány vállal-e ilyen kötelezettséget. A legutóbbi lépések hátterében éppen az állhat, hogy a világpiaci olajár drasztikus csökkenésével a központi kormány költségvetési kerete beszűkült. (A tavalyi átlagban hordónként 70 dollár helyett a venezuelai nehézkőolaj ára az idén nem éri el a 40 dollárt.) Hugo Chávez nem kívánja feladni látványos és eredményes szociális politikáját, a szegény rétegek helyzetének javítását, amire az utóbbi időszakban évente 7–10 milliárd dollárt fordított. A kényszerű nadrágszíj-megszorítás közepette – a megfigyelők szerint – várhatóan a radikálisabb megoldások – tehát kártérítés nélküli kisajátítások kerülnek előtérbe. Ehhez az úthoz Cháveznek szüksége lesz a tömegek rendszeres mozgósítására is a fegyveres erők támogatása mellett.

Hugo Chávez lendületben