Cameron a líbiai eseményekről: Nincs ok az elbizakodottságra
A két héttel ezelőtt a nagy-britanniai zavargások, ezúttal a líbiai események miatt cselekvésre kényszerült David Cameron hétfő reggel összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot. A grémium egyórás ülése után a kormányfői rezidencia előtt összegyűlt újságírók előtt számolt be a megbeszélésről. Hangsúlyozta, hogy „nincs ok az elbizakodottságra”. A helyzet még nagyon bizonytalan, és sok a teendő. A brit kormány legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy „megvédje a líbiai nép akaratát”. Moammer Kadhafi „visszavonulóban van, de azonnal be kell szüntetnie a fegyveres harcot”.
Ami a konkrét teendőket illeti, azok elsősorban az egészségügyi és diplomáciai segítségnyújtásra vonatkoznak. Mint a kormányfő szavaiból kiderült, visszatekintve is úgy látja, hogy a Kadhafi-rezsimmel szembeni nemzetközi beavatkozás „szükséges, törvényes és helyes” volt. A Líbiában végbement forradalmat az észak-afrikai ország népe maga hajtotta végre, de Nagy-Britannia és szövetségesei „büszkék arra, hogy ebben közreműködhettek, és a líbiai társadalom egy lépéssel közelebb került a szabadsághoz és demokráciához”. A Sky News tévéállomás riporterének kérdésére válaszolva Cameron megerősítette korábbi meggyőződését, hogy Moammer Kadhafinak „felelnie kell az elmúlt négy évtized alatt elkövetett szörnyű bűneiért, de az igazságszolgáltatás módjáról az új vezetésnek kell majd döntenie”.
A londoni külügyminisztérium álláspontja szerint a prioritás „a rend helyreállítása, az élelmiszer- és energiaszolgáltatás biztosítása”. A líbiai események felgyorsulása kapcsán megszólalt Ed Miliband, az ellenzék vezére is, aki ugyan a helyzetet „törékenynek” nevezte, ám „nyilvánvaló, hogy a rezsim az összeomlás küszöbére került”.
Líbia jövője az elemzők szerint is bizonytalan. Jane Kinninmont, a Chatham House külpolitikai agytröszt közel-keleti és észak-afrikai specialistája a Mirror napilap hasábjain kifejtette, hogy Líbia gazdagsága, - olajvagyona és több milliárd dollár értékű külföldi befektetései – nem jelentenek feltétlenül áldást és jó pár politikus mindent el fog követni, hogy a pénzből valamennyit magának kaparintson meg. Abban lehet bízni, hogy a felkelők tanultak a háború utáni Irak példájából. Egyelőre azt állítják, hogy készek együttműködni Kadhafi embereivel, amennyiben „nem tapad vér a kezükhöz”. Amikor Nagy-Britannia és más országok visszaszolgáltatják Líbiai külföldre kihelyezett vagyonát az új kormánynak, biztosítékokat kell követelniük azzal kapcsolatban, hogy a források ne tűnjenek el, hanem azoknak a líbiai embereknek jusson belőlük, akik eddig nem részesedtek a bőségből.
