Az európai kapcsolatok átalakítását célzó lépések előkészítése során a kormányfő a többi között az Open Europe hangsúlyozottan független kutatóintézet tanácsait is kikéri. A Népszabadság érdeklődésére a rangos agytröszt politikai elemzője, az olasz Vincenzo Scarpetta elmondta, hogy Cameron erőfeszítéseit úgy kell tekinteni,mint egy „minden tagország számára előnyös történelmi lehetőséget az Európai Unió megreformálására”.

Álláspontja szerint a Konzervatív Párt vezetőjének „nincs oka a sietségre, abszolút parlamenti többsége birtokában erős mandátummal rendelkezik az unióval folytatott tárgyalásokra”. A fiatal elemző helytelennek tartja, hogy a londoni javaslatokat a média „speciális brit követeléseként” tálalja. Szerinte nem indokolt „a brit jogok visszaszerzéséről” beszélni, kedvezőbb, ha az EU reformját helyezik előtérbe.

Még nagy a távolság. Cameron és Merkel Hannibal Hanschke / Reuters

Kérdésünkre, vajon világos-e, melyek azok a területek, amelyeken Cameron új megállapodást kíván elérni, Scarpetta azt mondta, hogy a leggyakrabban emlegetett cél az új bevándorlók számára hozzáférhető jóléti kedvezmények korlátozása az érkezésüket követő első négy évben. A tory vezető elvárja azt is, hogy az EU adja fel az egyre szorosabb integrációra vonatkozó politikáját. Ne csak azt ismerje el, hogy a huszonnyolc tagország különböző sebességben halad előre, hanem sokrétűségüket is.

Cameron célja az eurózónán és a schengeni egyezményen kívül maradó országok fokozott védelme. Törekszik arra is, hogy a nemzeti parlamentek az eddiginél több felhatalmazással rendelkezzenek az EU-s törvények megakadályozására. Az Open Europe elemzője Cameron európai körútjának tapasztalatai alapján is úgy látja: ahhoz, hogy a brit választópolgárok a népszavazás kérdésére – Maradjon-e az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja? – igennel válaszoljanak, nem kell feltétlenül a lisszaboni egyezmény megváltoztatására törekedni.

Amint Angela Merkel is értésre adta a berlini tárgyaláson, „nincs problémája a már most is kétsebességes Európa realitásával”. Scarpetta többféle módot említ az alapszerződés most szinte kivitelezhetetlen módosításának elkerülésére. Például jegyzőkönyvben, külön megállapodásokban rögzíthetők a változások, amelyek később kerülnének be az egyszer amúgy is elkerülhetetlenné váló új egyezménybe. Kompromisszumot akár a most vonakodónak látszó francia kormánnyal is lehet kötni, ha például Anglia világossá teszi, hogy nem áll az eurózóna útjába.

A kutatóintézet munkatársa sem tudta megmondani, vajon Cameron személy szerint bent vagy kint szeretné látni a szigetországot. Ezt még soká nem fogja egyértelműen megmondani, de „általános jóakarat” biztosan van a kormányfőben, hogy az Egyesült Királyság a megreformált Európa része legyen. Vincenzo Scarpetta benyomása szerint a többi EU-tagország vezetői és állampolgárai értik, hogy meg kell hallgatni a briteket, és komolyan kell venni a szervezet egyik legnagyobb államának esetleges kilépését.

Egyébként nem is azt tartja a leglényegesebbnek, bekövetkezik-e a brit kilépés, az egyre gyakrabban emlegetett „Brexit”, hanem azt, hogy mi jönne utána. Ha Nagy-Britannia szabad kereskedelmi egyezményeket tudna kötni európai partnereivel, gazdasága akár virágzásnak is indulhat. Ha nem, akkor „a GDP megszenvedné a döntést”.