Busmanok jogi harca a vadászat jogáért és ősi földjeikért

Minden ítélet annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Ezt a keserű tanulságot vonhatták le a botswanai busmanok, akik három éve hiába nyertek pert az állammal szemben, hiába mondta ki a legfelsőbb bíróság, hogy jogtalanul telepítették ki őket ősi földjeikről, ha alapvető megélhetési forrásuktól, a vadászattól megfosztják őket.

Néhány hete illegális vadászat vádjával hat busmant tartóztattak le a botswanai hatóságok, mert némi vacsorára valót ejtettek el a Kalahári Központi Vadrezervátum területén. Európai észjárással még helyeselnénk is az eljárást, csakhogy a busmanok évezredek óta élnek, vadásznak, gyűjtögetnek a Kalahári-sivatagban. Világméretű felháborodást keltett, amikor 1997 és 2002 között kétezer őslakost telepítettek ki a rezervátum területéről, s költöztettek be a fővárostól, Gaboronétől 300 km-re fekvő Kaudwane faluba, ahol nádkunyhókban tengetik életüket, „kirángatva" ősi környezetükből nem találják helyüket.

Busmanok földjeinek megvédésért a De Beers gyémántvállalat ellen tüntetők Londonban 2005-ben
Demonstrator Rupert Isaacson protests against the opening of the first United States branch of De Beers jewelry store in New York. Demonstrator Rupert Isaacson protests against the opening of the first United States branch of De Beers jewelry store in New York, June 22, 2005. Isaacson protested with author Gloria Steinem and about a dozen other protesters, saying that De Beers is responsible for the eviction of Kalahari Bushmen from their lands in Botswana. REUTERS/Keith Bedford

A 2006-os bírósági ítélet nyomán néhány tucatnyian visszaköltöztek a rezervátum hatalmas, 53 ezer négyzetkilométernyi területére, ahol még az összes busman (mintegy 50 ezer fő) is elveszne. Ám hiába várják az engedélyt, hogy ősi szokásai szerint vadászhassanak, a gaboronei kormány változatlanul köti az ebet a karóhoz, mondván vadrezervátumban nem engedhető meg a vadászat. Még akkor sem, ha az a maroknyi ember, aki ott és időtlen idők óta ebből él, dárdával, íjjal vajmi kevés kárt okozhat az állatállományban. Gordon Bennett ügyvéd, aki három éve is képviselte a busmanok érdekeit, némi óvadék ellenében elérte a letartóztatottak szabadon bocsátását. A pert, akárcsak néhány esztendeje, most is hatalmas társadalmi érdeklődés, szociológiai, már-már filozófiai vita kíséri.

Az őslakosok ügyét felkaroló, a ma is ősközösségi keretek között élő népek, törzsek hagyományainak, kultúrájának és életmódjának megőrzéséért harcoló londoni székhelyű Survival International szervezet azzal érvel, hogy egyrészt e tradíciók nem veszhetnek el, de ennél is fontosabb, hogy a busmanokat (és más hasonló népeket) nem szabad kiszakítani évezredek óta megszokott környezetükből, mert gyökértelenné válnak, s mind lelki, mind fizikai értelemben belepusztulnak a hirtelen változásba.

A botswanai kormányzat viszont képmutatással, önzéssel vádolja a „hagyományőrzőket". Azzal érvel, hogy vadrezervátumokba „zárva" vadakként kezelik e halászó-vadászó-gyűjtögető népeket, megfosztva őket a civilizációs fejlődés lehetőségétől. A vadrezervátumban ugyanis nincs, nem is lehet sem iskola, sem kórház, az oktatás és az egészségügy továbbra is a varázslók, boszorkánydoktorok kezében marad, konzerválva, sőt napról-napra növelve az elmaradottságot.

Mellékesen a gaboronei kormányzatnak igen komoly gazdasági érdeke is fűződhet a Kalahári Központi Vadrezervátum elnéptelenítéséhez. A sivatag szinte teljesen terméketlen homokja a geológusok szerint mesés gazdagságú gyémántlelőhelyeket takar. A Survival International szerint álnok a botswanai vezetés, ugyanis a politikusok a pompás vagyonnal kecsegtető kincs kiaknázása érdekében, és nem a vadállomány védelmében igyekeznek távol tartani a busmanokat a rezervátumtól.

 

 

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.