A Spiegel és a FAS cikkéből kiderül, hogy a német külügyminisztérium a nácizmus alatt korántsem volt olyan ártatlan, mint azt szerették volna elhitetni. Joschka Fischer, aki korábbi külügyminiszterként megbízást adott a külügy archívumának átvizsgálására, megdöbbenve olvasta a jelentést, amelynek készítője tömören így fogalmazott: a külügy egy bűnszervezet volt.

Az egyik példa épp Richard von Weizsäcker volt német államfő édesapja, Ernst, aki külügyi államtitkár volt a nemzeti szocializmus alatt. Ebben a minőségében levelet írt arról, hogy Thomas Mann, a Nobel-díjas német író külföldön németellenes propagandát folytatott, s ez elegendő alap volt arra, hogy kiutasítsák, majd megfosszák német állampolgárságától. Ernst von Weizsäckert a nürnbergi perben öt év börtönbüntetésre ítélték, mint Németország vatikáni nagykövetét.

A kutatásokból az is kiderül, hogy a német attasék képzésében szerepelt egy vizit Adolf Hitlernél, és ami ennél is fontosabb, egy kötelező látogatás a dachaui koncentrációs táborban. Ezek után senki sem állíthatta, hogy nem tudta, milyen népírtás folyik Németországban. Sőt, a diplomácia hozzá is járult a minél hatékonyabb népirtáshoz – éppen azzal ellenkezően, amit évtizedekig próbáltak sugallni. Franz Rademacher, az úgynevezett zsidóreferatúra vezetője például a külügy számára készített feljegyzéséiben ír arról, hogy belgrádi és budapesti látogatásának célja a zsidók megsemmisítésének módszereinek megtárgyalása volt.

Joschka Fischer 2005-ben adott utasítást a külügy múltjának kivizsgálására, hogy egy német lapban gyászjelentés jelent meg egy elhunyt német diplomatáról – a múltját azonban meg sem említették.