Bűnösnek vallotta magát a WikiLeaks-szivárogtató
„A legriasztóbb az egészben a látható kéjjel átélt vérszomj volt, amellyel csinálták” – csütörtökön először beszélhetett indítékairól Bradley Manning, az az amerikai közlegény, akit több százezer titkos diplomáciai dokumentum és harctéri jelentés kiszivárogtatása miatt állítottak hadbíróság elé az Egyesült Államokban. Manning az ellene felhozott huszonkét vádpont közül tízben vallotta bűnösnek magát, többek között elismerve, hogy ő adta át Julian Assange-éknak, a WikiLeaks portálnak a dokumentumokat. Ha csak ebben a tíz vádpontban találnák bűnösnek, Manningre 25 év börtön vár, ha viszont amiatt is eltélik, amit tagadott, hogy az Egyesült Államok ellenségeit segítette, akkor életfogytiglant is kaphat. Manning a marylandi Fort Meade-ben áll hadbíróság előtt, és bár Denise Lind vezető bíró elfogadta a vallomását, a katonai ügyészség megteheti, hogy ettől függetlenül mind a 22 vádpontban folytatja az eljárást.
Amióta közel három évvel ezelőtt letartóztatták, Manning először csütörtökön kapott engedélyt arra, hogy elmondja, miért adta át a WikiLeaksnek a több százezer dokumentumot. Harmincöt oldalas expozéja szerint egyébként azért, hogy bemutassa azt a „föld alatti valóságot”, amelyben az amerikai haderő Irakban és máshol is működik. A vérszomjról szóló megjegyzés egy 2007-es bagdadi videofelvételre vonatkozik; ez azt mutatja, hogyan vadászik egy amerikai egység feltételezett felkelőkre az iraki fővárosban. Az Apache helikopterről szórt amerikai gépfegyversorozatnak csak egy szépséghibája volt, az, hogy felkelők helyett járókelőket sikerült célkeresztbe venni, és a fegyvertűznek áldozatul esett több gyerek, illetve a Reuters brit hírügynökség két munkatársa is.
Manning először saját használatra, a gyors hozzáférés miatt mentette el magának a dokumentumokat a hadsereg és a hírszerzés hálózatából, és akkor kezdett el rádöbbenni, mi van a kezében, amikor beleolvasta magát az anyagba. Először a New York Timeshoz és a Washington Posthoz ment el, de egyik lap vezetését sem érdekelte a dolog. A WikiLeakset ezután kereste meg, Assange pedig azonnal le is csapott a dokumentumokra.
Vallomásában Manning elismerte, hogy a videó és a dokumentumok kiszivárogtatásával megszegte a katonai szabályzatot, de azt nem, hogy bármi olyat tett volna, ami miatt szövetségi szinten kémként vádolhatnák meg. „Hittem, hogy ha a közvélemény, főleg az amerikai közvélemény tudomást szerez ezekről az információkról, elindulhat a vita a hadsereg és általában a külpolitika szerepéről. Hittem, hogy ezek a jelentések elsőrangú példát mutatnak arra, hogy nyíltabb diplomáciára van szükség. Hittem, hogy ezek a jelentések nem válnak az Egyesült Államok kárára. És hittem, hogy zavarba ejtőek lesznek” – mondta Manning, aki katonai egyenruhában jelent meg és beszélt az őt síri csendben hallgató tárgyalótermi közönség előtt. Bevallása szerint undorította, amit tapasztalt: „Megszállottan vettük űzőbe és likvidáltuk a listákon szereplő személyeket, és közben megfeledkeztünk mindenféle célkitűzésről és küldetésről” – állította.
Manning nevéhez minden idők legnagyobb szivárogtatási akciója fűződik az Egyesült Államokban: a most 24 éves közlegény az amerikai hadsereg egyik bagdadi elemzője volt, amikor 2009–2010-ben több ezer harctéri jelentést és negyedmillió diplomáciai feljegyzést juttatott el a WikiLeakshez. A washingtoni kormányzat emiatt azzal vádolja, hogy kulcsjelentőségű katonai és diplomáciai forrásokat sodort veszélybe, hívei viszont azt állítják, ha ő nincs, meglehet, hogy az arab tavasz sem tör ki – vagy nem úgy és akkor, ahogyan és amikor.
A meghallgatáson Lind azzal az ellentmondással próbálta meg sarokba szorítani Manninget, hogy amíg az expozé erkölcsi felelősségre hivatkozva érvelt a szivárogtatás mellett, bűnvallomásában a közlegény elismeri, hogy felhatalmazás nélkül cselekedett, és amit csinált, az elfogult a hadsereggel szemben, és hiteltelenné teszi a hadvezetést. „Nem az én hatáskörömbe és nem az én fizetési kategóriámba tartozik eldönteni, hogy mi kerülhet nyilvánosságra és mi nem. Vannak csatornák, amelyeken keresztül kell vinned mindezt. Én ezeken a csatornákon el sem indultam – mi nem így intézzük az ügyeket” – mondta erről Manning. A Reuters 2007-ben egyébként kérte az amerikai katonai hatóságokat, hogy adják ki a felvételt az ominózus bagdadi incidensről, de nem kapta meg, és az amerikaiak egy idő után még azt is letagadták, hogy létezik.
