Buldózer a Szentföldön - Ariel Saron halálára

Katonaként a győzelmekhez szokott, politikusként a vereségeket is el kellett viselnie. Évtizedeken át Izrael nyertes háborúinak hőseként tisztelték, akit a nacionalista jobboldal valósággal kitagadott, miután 2005-ben a Gázai övezetből való egyoldalú kivonulás mellett döntött.

A most 85 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt Ariel Saron azonban kiváló stratéga volt. Tudta, hazája számára a megszállás nem sok jót ígér. A zsidó államnak fennmaradása érdekében ki kell egyezni a palesztinokkal. De csak olyan békét volt hajlandó elfogadni, ami biztonságot jelentett az izraeliek számára. Ebben nem ismert kompromisszumot.

Ariel Saron
10MAR05- Israeli Prime Minister Ariel Sharon gestures at the end of his Likud Party's women conference in Tel Aviv in this March 10, 2005 file photo. [Doctors treating Israeli Prime Minister Ariel Sharon decided on January 8, 2006 to carry out another brain scan before determining when to begin rousing him from a medically induced coma and assess damage caused by a stroke. Surgeons at Jerusalem's Hadassah hospital, where the 77-year-old has been under sedation and on a respirator since Wednesday's stroke, said there is a good chance he will survive though it is unclear how much his faculties have been impaired.]

Saron 1928-ban Palesztinában született, egy farmon nőtt fel. Apja és anyja is a ma Fehéroroszországhoz tartozó területről származik: Schmuel és Dvora Scheinerman a bolsevik forradalom elől menekültek az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába. Az Ariknak becézett fiuk kamaszfejjel csatlakozott a zsidó gerillamozgalomhoz, a Haganához.

Mindhárom nagy háborúban, az 1956-os szueziben, az 1967-es hatnaposban és az 1973-as Jom Kippur-iban is  harcolt. Az utóbbiba a farmjáról hívták vissza. Parancsnoki tevékenysége sok vitát váltott ki, de taktikája, amellyel felmorzsolta az egyiptomi haderőt, az amerikai stratégákat is csodálkozásra késztette.

Az 1970-es évek közepén kezdett el politizálni. Már korábban felkarolta a telepesmozgalmat, hitt abban, hogy Izrael jövője attól függ, minél több arab földet tud meghódítani és megművelni, és ezzel megakadályozni az elűzött palesztinok visszatérését. Először mezőgazdasági miniszter lett, de miután jelentős részben a telepesek voksaival választási győzelemhez segítette Menahem Begint, a Likud párti kormányfő jutalmul védelmi miniszterré nevezte ki. A vágyott posztba azonban belebukott, miután az általa irányított libanoni háborúban az izraeli támogatást élvező falangista keresztény milícia 1982-szeptemberében több ezer halálos áldozatot követelő vérengzést hajtott végre a szabrai és satillai menekülttáborban.

A telepesmozgalom támogatása miatt Buldózernek is hívták. Épített és rombolt. Sosem bízott az arabokban. A Begin és a néhai egyiptomi elnök, Anvar Szadat által 1978-ban kötött Camp David-i békemegállapodást sem szívlelte. Viszont majd két évtizeddel később, Likud-párti miniszterelnökként hasonló – az izraeliek számára jelentős területi veszteséget hozó – döntésre szánta el magát az egyoldalú gázai kivonulással. Igaz, ehhez kellett az is, hogy 2000 szeptemberében, közel ezerfős biztonsági kísérettel felmenjen a zsidók és muzulmánok által szent helynek tekintett jeruzsálemi Templom-hegyre. Ahol kijelentette, hogy Jeruzsálem megosztása számára nem létező kérdés. A város a zsidóké. A Templom-hegyi látogatásra a palesztinok felkeléssel, az intifádával és terrormerényletek sorával reagáltak.

Népszerűsége csúcsán, 2001 februárjában lett miniszterelnök. Rá két évre rábólintott az USA, az Európai Unió és Oroszország által kidolgozott közel-keleti rendezési útitervre. A terroristának tartott ősellenséggel, Jasszer Arafattal sosem ült volna tárgyalóasztalhoz, a Palesztin Hatóság vezetőjével, Mahmud Abbásszal viszont igen.

2005 őszén lemondott a Likud elnöki posztjáról, és Kadima néven új centrista pártot alapított. A Likud élére Benjamin Netanjahut választották, de az előrehozott választások esélyesének a Buldózer számított. Győzelmét két szélütés akadályozta meg. Az elsőt azután kapta, hogy kiderült, a fiai több millió dolláros kenőpénzeket fogadtak el. A második már olyan súlyosnak bizonyult, hogy 2006 januárjában kómába esett.

A kómával is harcolt, de végül vesztett. Tudta, hogy nem sebezhetetlen. Sokszor emlegette, az ő testméretére nem gyártanak golyóálló mellényt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.