Bukott az iráni politika nagy túlélője
Elvesztette vezető pozícióját Akbar Hasemi Rafszandzasani a befolyásos iráni intézmény, a Szakértők Gyűlése élén. A szimbolikus jelentőségű testületet – mely megválasztja a legfőbb vezetőt, akit elvileg joga van le is mondatni – négy éve vezeti az iráni politika nagy túlélője. A pozíció elvesztésével az Ali Hamenei legfőbb vezetővel és Mahmúd Ahmadinezsád elnökkel is egyre rosszabb viszonyt ápoló Rafszandzsani befolyása csökken, ami nagy veszteség az ellenzéki mozgalomnak is.
Az Ahmadinezsádhoz közel álló konzervatívok Mohamed Reza Mahdavi Kani ajatollah megválasztását szorgalmazták, s Rafszandzsani végül is úgy döntött, nem indul újra a címért.
Rafszandzsani gazdag, pisztáciatermelő családba született – hatalmas vagyona miatt kevesen szeretik. Az iszlám forradalom alatt Ruhollah Khomeini közeli szövetségese volt, s a forradalom vezetőjének halála után ő fektette le a mai iráni politikai rendszer alapjait, nem sejtve, hogy az általa „kitalált” legfőbb vezető, Hamenei – a Forradalmi Gárdára támaszkodva – ennyire megerősödik. Rafszandzsani saját elnöksége után a reformer Mohammed Hatamit támogatta, akinek kísérletét a politikai nyitásra hamar megakasztotta Hamenei. Rafszandzsani 2005-ben újra indult az elnöki címért, ám akkor a legfőbb vezető teljes támogatását élvező, és a Forradalmi Gárdához közel álló Ahmadinezsaddal szemben alul maradt.
De Rafszandzsani nagy politikai kötéltáncosként is sarokba szorult a 2009-es elnökválasztás után. Az ellenzék támogatást, a vezetés a tüntetések egyértelmű elítélését várta tőle. Miután a zavargások alatt, a nagy, pénteki imán elhangzott beszédében óvatosan a tüntetők elleni erőszak beszüntetésére szólított fel, többet nem tarthatott beszédet ezen a nagy jelentőségű eseményen. Sőt, több mint egy éve megszűntek a Hamenei és közte, hetente zajló megbeszélések is.
Az iráni vezetés „ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy” politikája Rafszandzsani családját is utolérte. Szókimondó, feminista lányát, Faezeh Hasemit egy rendszerellenes tüntetésen rövid időre letartóztatták, Mehdi nevű fia pedig Londonba menekült, miután részt vett a 2009-es megmozdulásokon. Rafszandzsani legidősebb fia, a teheráni metrót igazgató Mohszen Hasemi pedig épp a minap mondott le, mert Ahmadinezsad hónapok óta nem hajlandó átutalni a metró fejlesztésére a parlament által jóváhagyott egymilliárd dollárt – állítólag az elnök, Teherán volt polgármestere maga akarja learatni a befektetés babérjait.
A Hamenei-Ahmedinezsád tandem magabiztosságát az arab felkelések sem ingatták meg. Teheránban úgy értékelik, hogy a Washington által támogatott arab diktátorok bukásával Irán tovább tudja erősíteni pozícióit a térségben. A WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratokból világos, hogy az arab államokat, főleg az öbölbeli monarchiákat aggasztotta Irán atomprogramja és térnyerése. Teherán szívesen látja ezeket az autoriter rezsimeket bajban.
Ugyanakkor Karim Szadzsadpur, az amerikai Carnegie Alapítvány kutatója szerint meglehet, hogy Teheránban elszámolják magukat. Szerinte ugyanis, ha erős, demokratikus rendszerek jönnek létre a felkelés nyomán az arab világban, azok ellensúlyozhatják Irán befolyását. A hagyományos arab-perzsa ellentét, és a felkelések demokratikus jellege miatt amúgy sem biztos, hogy mindenhol örömmel fogadnák az esetleges iráni nyomulást.
