Búcsúzik az elfelejtett Meciar
Lemondott pártelnöki tisztségéről és távozik a nagypolitikából Vladimír Meciar háromszoros pozsonyi kormányfő, aki előszeretettel nevezi önmagát a független Szlovákia atyjának, s aki megszakítás nélkül, huszonegy éven át állt a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS) élén. A hetvenedik életévét júliusban betöltő politikus a pártelnökség mai ülésén jelentette be elhatározását, amelyet azzal indokolt, hogy mélységesen csalódott abban, ahogy a szlovákiai választók vele és a pártjával szemben viselkedtek. Az LS-HZDS 2006 és 2010 között még a Robert Fico vezette Smer-SD politikai tömörüléssel, továbbá Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával koalícióban kormánypártként tevékenykedett. Két éve Meciarék csupán 4,3 százalékos támogatottságot szereztek és kibuktak a pozsonyi parlamentből. Az idei, márciusi előrehozott választásokon pedig már csak a választópolgárok 0,93 százaléka voksolt rájuk. A mai tanácskozáson döntöttek arról is, hogy valószínűleg már júniusban összehívják az LS-HZDS rendkívüli kongresszusát, amelyen arról szavaznak, hogy feloszlatják-e a pártot vagy tovább folytatják.
Vladimír Meciar a rendszerváltó szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) tagjaként lett a szövetségi Csehszlovákia pozsonyi belügyminisztere, majd pedig szlovák kormányfője. 1991-ben kilépett a VPN-ből, megalapította a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZD), amely megnyerte az 1992-es választásokat és Meciar továbbra is szlovák miniszterelnökként folytatta. Ugyanebben az évben megállapodott cseh partnerével, Václav Klausszal Csehszlovákia békés kettéválásáról. Ezt az alkut kezdetben mindkét országban sokan bírálták és a válásról népszavazást szorgalmaztak, amelyre azonban nem került sor. Vladimír Meciar különösen 1994 és 1998 között diktatórikus módszereket vezetett be északi szomszédunknál, emiatt Pozsony több tiltakozó jegyzéket kapott az Egyesült Államoktól. Ezekben az években több olyan politikai indítékú bűncselekményt és merényletet követtek el az országban, amelyet máig nem vizsgáltak ki, mert Meciar ideiglenes államfőként ezekre amnesztiát hirdetett. 1995. március 19-én ő írta alá Párizsban Horn Gyulával együtt a Magyarország és Szlovákia közötti jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről rendelkező alapszerződést.
1998-ban a Néppárttá alakult HZDS megnyerte ugyan a választásokat, de egyetlen politikai erő sem volt hajlandó koalícióra lépni Meciarral, aki 1999-ben és 2004-ben államfő-jelölt is volt, de egyszer sem győzött. Népszerűsége fokozatosan csökkent, miként pártjának a támogatottsága is. Ma nyugdíjasként él családjával a trencsénteplici (Trencianské Teplice) emeletes villájában, amelyet – miként más ingatlant is – a vadprivatizáció idején szerzett meg, állítólag egyik német tisztelőjének kölcsönéből. Vladimír Meciar szlovák oknyomozó riportok szerint az ország egyik leggazdagabb polgára, amit ő hevesen tagad.
