Ezrek búcsúztatták II Alekszijt a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban. Moszkva és egész Oroszország pénteken elhunyt pátriárkájának ravatalához három napon át lehet járulni, a keddi temetésig. Az orosz pravoszláv egyházat 18 éven át irányító egyházfő végleges utódját fél éven belül választja meg az egyházi nagygyűlés, de az időleges vezetőt szombaton már megnevezte az erről rendkívüli ülésén döntő Szent Szinódus: a posztot az egyház külügyeiért felelős Szmolenszki-Kalinyingrádi metropolita tölti be. A 62 éves Kirill metropolita aktív közéleti szereplő, aki – többek között televíziós vallási műsora révén – széles körben az egyik legismertebb egyházi személyiség. A metropolita kapta a megbízást II. Alekszij temetésének megszervezésére és ő celebrálta a vasárnapi misét is a néhai pátriárka ravatalánál.

A székesegyház körül kígyózó, másfél ezer rendőr által felügyelt öt-hatórás sort ezrek állták végig az elmúlt három napban. A híveket a szokatlanul enyhe idő is segítette: vasárnap hajnalban, Moszkvában plusz hét fokos történelmi melegrekord született.

– Fiatal koromban ide jártunk fürdőzni, jó kis medence volt a templom helyén - a ravatalhoz apránként araszoló néni aztán hozzáteszi: persze jó, hogy most szép székesegyház áll a medence helyén. - Az unokám engem mindig lekomcsiz, csak azért, mert szerintem jól éltünk az ötvenes években. Pedig még párttag sem voltam – védekezik, a magasba emelve a kezében lévő két szál fehér rózsát. A sorban főként idősek, középkorúak és kisgyerekek vannak, huszonévesek alig, viszont közülük kerültek ki azok, akik a templom felé közeledve a legállhatatosabban vetettek keresztet.

– Tíz éve keresztelkedtem meg, a szüleimnek is csak utána szóltam róla, bár azóta már ők is megkeresztelkedtek – mondja az egyetemista Natalia, majd a templom harangjának elkondulására ismét keresztet vet. A vallás és személy szerint II. Alekszij számára nagyon fontos, mondja. Hogy ki volt a pátriárka elődje, azt nem tudja. A harmincas évei elején járó Nyikolaj is néhány éve keresztelkedett meg, most fontosnak tartotta, hogy a pátriárka ravatalához menjen, akinek elődjei közül ő sem tudott említeni senkit (Nyikolaj végül négy és fél óra után feladta a sorbanállást, a fehér rózsáit egy előtte álló néninek adva.)

– Évek óta Moszkvában élek, természetesnek vettem, hogy eljövök – mondja Vera, egy moldvai gagauz asszony. (A törökkel rokon nyelvet ma mintegy százötvenezren beszélik, a népesség döntő részben pravoszláv.) – Eh, itt mindenki betelepülő, de megváltozott a város - sóhajt fel egy idős hölgy, aki saját bevallása szerint – már második generációs moszkvai”. (Egyébiránt a tősgyökeres moszkvai asszony sem tudta megmondani, ki volt II. Alekszij elődje.) Vera elengedte a barátságtalan megjegyzést a füle mellett, inkább az időközben kivilágított aranykupolára figyelt. Végül tíz megkérdezettből csak ő és az unokája által lekommunistázott nyugdíjas néni tudta megmondani, hogy II. Alekszij elődjét, az „utolsó szovjet egyházfőt” Pimennek hívták, aki 19 éven át volt Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.

(MOSZKVA)

II. Alekszij ravatala a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban