Újraünnepelt szövetség
A két ország vezetője kórusban ünnepelte az őket összefűző hagyományos „speciális partnerséget”. A rendkívüli washingtoni hótakaró miatt először lemondták a közös sajtótájékoztatót az elnöki rezidencia rózsakertjében, végül azonban az épületen belül válaszoltak az újságírók kérdéseire.
„Akár a háború ellen, akár mellette foglalt állást, az Egyesült Államok nem felejti el Nagy-Britannia nehéz időkben tanúsított barátságát" – dicsérte fő szövetségesét Obama, megköszönve a brit haderő által az afganisztáni hadszíntéren hozott áldozatot. Brown kényes helyzetben van, mert Nagy-Britannia sem anyagilag nem engedheti meg magának, hogy nyolcezres kontingensét növelje, sem a hadsereg teljesítőképességéből nem futja jelenleg többre. Így abban a két vezető egyetért abban, hogy más európai országoknak kellene végre több kötelezettséget vállalniuk.
Az elnöki bókot viszonzandó Brown méltatta azt a példamutató magatartást, amellyel Obama a világ elé állt. „Azt hiszem, a történelemkönyvek feljegyzik majd, hogy elnöksége első ötven napja kulcsjelentőségű volt abban, hogy úrrá legyünk a gazdasági válságon" - fogalmazott a brit miniszterelnök, aki a George W. Bushnak mutatott hűvösebb arcán enyhített a bókkal, bár aligha szeretne beleesni elődje, Tony Blair hibájába, akit többé-kevésbé nyíltan a Fehér Ház ölebének tartottak.
Lesz is lehetősége elkerülni ezt, hiszen hétfő este az egyébként rendkívüli népszerűségnek gazdasági protekcionizmustól óva intő üzenettel ért földet az Andrews légitámaszponton. Bár a természetes szövetségesnek számító házigazda és vendége kevéssé ismeri egymást, de a Brown iránti amerikai megbecsülés jeleként Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke felajánlotta, szerdán szólaljon fel a kongresszus két házának együttes ülésén.
A brit kormányfő tárgyalásainak napirendjén első helyen a gazdaság szerepel, annál is inkább, mert az április eleji londoni G20 csúcsértekezlet apropóján jutott Brown a korai meghíváshoz. A miniszterelnök óriási várakozással tekint a konferencia elé, ahol egy új globális pénzügyi együttműködési rendszer alapjait szeretné lerakni. Brown egyik kezdeményezése egy nemzetközi felügyelő grémium létrehozása, amely megszüntetné azt a furcsa állapotot, hogy multinacionális bankokat működési területükön külön-külön szabályoznak.
Washington újabban „speciális partnerségként" emlegeti a hidegháborús időkből örökölt „speciális viszonyt". A brit lapok egybehangzóan úgy állítják be, hogy a közvélemény-kutatásokban a konzervatívok mögött kullogó Brown számára fontosabb a találkozás, alig várja, hogy a karizmatikus és politikai mézesheteit élvező Obama elnök dicsfényében sütkérezzen. A szigetország és az Egyesült Államok egyaránt monumentális kincstári forrásokon és hiteleken alapuló élénkítő programmal próbál úrrá lenni a súlyos pénzügyi nehézségeken. A segélycsomagok hasonlósága révén közös frontot alkothatnak a globális konzervativizmus erőivel szemben. A republikánusok szavazataikkal, a brit toryk állásfoglalásaikkal helyezkedtek a gazdaságösztönző iniciatívákkal szembe.
Az együttműködés egészen más jellegű lesz, mint Blair és Bush idejében volt. Blair rendíthetetlen kiállása a volt amerikai elnök Irak-politikája mellett súlyosan megrongálta mind saját, mind a munkáspárti kormány népszerűségét, elősegítette korai távozását a Downing Street 10-ből és korlátozta becsvágyát egy európai vezetői pozíció megszerzésére. Ahogy a napokban a The Guardian fogalmazott: „a megereszkedett Brown-imázs sokat nyerhet egy nagy adag Obama botoxinjekcióval". A brit vezető politikai túléléséhez vár segítséget, amikor Washingtonban „fajsúlyos nemzetközi személyiség" benyomását kívánja kelteni, aki képes kimenekíteni Nagy-Britanniát a jelenlegi gazdasági viharból.
