Több mint két hét telt el a 270 ember, köztük 189 amerikai, 51 brit és négy magyar állampolgár haláláért egyedül elítélt lockerbie-i merénylő kiszabadulása óta, annak körülményei mégis változatlanul a lapok címoldalán szerepelnek.

Aligha kételkedett bárki abban, hogy a BP brit olaj- és gázipari óriásnak juttatott 550 millió font értékű líbiai feltárási koncessziónak nem ártott, hogy a brit kormány visszavonta a legalább 27 évi elzárását a Glasgowhoz közeli Greenock börtönben töltő Abdelbászet Ali al-Megrahi kirekesztését a hosszasan érlelődő fogolyátadási szerződésből.

Mégis Gordon Brown szerdai kijelentését követően, mely szerint szó nem volt „összeesküvésről, takargatásról, kétszínűségről, olajmegállapodásról, vagy skót miniszterek befolyásolására tett kísérletekről", kijózanítóan hatott Jack Straw szombati beismerése. Az igazságügyi miniszter a kereskedelmet, különösen a BP-vel kötött megállapodást a 2007-es fogolytranszfer tárgyalások „rendkívül fontos részének" nevezte. A szerződés a London és Tripoli közötti enyhülés jelentős állomásának számít.

A brit kormányra nehezedő nyomást csak fokozza az a The Sunday Telegraph által kiásott információ, mely szerint Líbia finanszírozta azt a három orvosszakértőt, akik közül ketten legfeljebb három hónapot adtak a prosztatarákban szenvedő Al-Megrahinak, míg a harmadik is úgy találta, nincs sok ideje hátra. A „méltányossági alapon" való kiszabadulását lehetővé tévő prognózis ellentétben állt a beteget még júniusban-júliusban megvizsgált orvosok véleményével, akik tíz hónapban határozták meg az 57 éves egykori titkosügynök életéből hátralévő időt. A férfi a hét végén kikerült a kezelésére kijelölt tripoli-i kórház intenzív osztályáról.

Nem tesz jót végül Gordon Brown népszerűségének a rivális The Sunday Times-ben megjelent hír sem, mely szerint a kormányfő nem befolyásolta Moamer Kadhafi ezredest annak a 2500 családnak a kártérítési kérelme ügyében, akiknek szeretteit az Ír Köztársasági Hadsereg harmincéves kampánya alatt Líbia által szállított Semtex-szel robbantották fel. Washington ezzel szemben a 80-as, 90-es évek londoni merényleteinek áldozatául esett amerikaiak hozzátartozóinak egyenként akár tízmillió dollárt is elérő fájdalomdíjat harcolt ki Tripolitól.