A hírportálnak nyilatkozva a kitüntetett meghatódva mesélte: amikor a felettesei közölték vele a hírt, úgy vélte, hogy csak ugratják őt, mert ekkora elismerésről még csak nem is álmodott. Örömét az sem csökkenti, hogy a kitüntetést rövidesen nem a királynőtől, hanem valamelyik kormánytagtól vagy lordtól veheti át.

Petr Torák Gipsy TV

További kérdésekre válaszolva elmondta: - 1999-ben telt be a keserű pohár. Akkor szülővárosomban, a kelet-csehországi Liberecben a bevásárlóközpont előtt, fényes nappal öt bőrfejű bántalmazott, senki sem segített a járókelők közül. Néhány nappal később a kisgyermekünkkel az óvodába tartó feleségemet leköpdösték, röviddel ezután pedig az édesanyámra támadtak rá. Mindhárom esetben feljelentést tettem, de a rendőrök mindig ugyanazt válaszolták: nem indítanak eljárást, mert úgysem találnák meg a tetteseket. Ezután pakoltam fel a családomat, és meg sem álltunk Angliáig, ahol a fővárostól északra, mintegy 120 kilométernyire levő Petersborough-ban telepedtünk le.

– Ott sok a különböző földrészekből betelepedett család. Nem volt egyszerű a kezdet. Liberecben a jogtudományi egyetem másodéves hallgatója voltam, új lakóhelyemen mégis utcaseprőként, mezőgazdasági, majd pedig gyári idénymunkásként dolgoztam, a feleségem takarítónőként. Előítéletekkel, gyűlölködéssel viszont itt sosem szembesültünk. Néhány év elteltével, különböző tanfolyamok elvégzése után felvettek a helyi rendőrség kötelékébe, ahol járőrözőként kezdtem, ma már bűnügyi osztályon dolgozom. A környéken már sokan ismernek, tudják az elérhetőségemet is. Többször megtörtént, hogy a polgárok éjjel is felhívtak, segítséget kértek tőlem, és én sosem mondtam, hogy nem vagyok szolgálatban. Szó nélkül indultam a kollégáimmal együtt intézkedni.

Torak elmondta azt is, hogy legfeljebb látogatóként hajlandó visszatérni szülőhazájába, de egyelőre erre sem határozta el magát, mert otthon maradt rokonaitól és ismerőseitől újabb bántalmazásokról, s a gyűlölködés egyéb megnyilvánulásairól hall. Immár felnőtt gyermekei is brit polgárnak tartják magukat, ahol nincs faji, vallási vagy egyéb megkülönböztetés. Arra viszont büszkék, hogy édesapjuk ugyanolyan magas rangú kitüntetésben részesült, mint egykor Václav Havel és több más neves cseh személyiség is.