Az Emil Boc által vezetett bukaresti koalíciós kormány egyik első intézkedése az volt, hogy megtiltotta a nyugdíjasoknak, hogy állami intézményeknél és vállalatoknál dolgozzanak. A kormány azzal érvelt, hogy a katonaságtól, a rendőrségtől és a titkosszolgálatoktól vagy pedig az igazságügyből nyugállományba vonult személyek hatalmas nyugdíjakat kapnak az államtól, sok esetben pedig jelentős összegű végkielégítéseket is felvettek, amikor nyugdíjba vonultak, így tisztességtelen, hogy újra állami alkalmazásba kerüljenek, és nyugellátmányaik mellett kiemelt állami béreket is elvezzenek.

Bár ezzel a lakosság nagy része egyet is értett, a sürgősségi kormányrendeletet mégis heves bírálatok érték, mert az egyaránt vonatkozott azokra a pedagógusokra, egészségügyi dolgozókra vagy művészekre, akik nyugdíjaikból egyáltalán nem képesek megélni, és akik kényszerítve voltak rá, hogy szakmájukban munkát vállaljanak.

Másfelől, nagyon sok faluban olyan káderhiány tapasztalható, hogy a helyi iskolák és orvosi rendelők léte - a káderhiány miatt - tulajdonképpen a nyugalmazott szakemberek munkáján múlik. A sürgősségi kormányrendelet értelmében mindezeknek a személyeknek két hét leforgása alatt kellett volna dönteniük, hogy a nyugdíjukról avagy a bérükről mondnak le.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a kérdést, és a Boc-kormány január 5-én hatályba lépett jogszabályát alkotmányellenesnek minősítette. Az alkotmánybírók szerint a rendelet sérti azokat az alapvető polgári jogokat, amelyeket az alaptörvény szavatol, például a munkához és a nyugellátmányhoz való jogot.

A kormány azonban nem hagyja magát. Emil Boc bejelentette: tudomásul veszik a taláros testület döntését, de folytatják a harcot a kiemelt nyugdíjak és bérek halmozása ellen. Éppen ezért jogszabály-tervezetet terjesztnek a törvényhozás elé.

A nagykoalíciós kormány bírálói szerint a Boc-kabinetnek nincs igazán stratégiája a gazdasági válság kezelésére, kapkodó intézkedéseikkel pedig a károkat csupán növelik.