Bosszúvágyból ölnek a fekete özvegyek
„Tisztában vagyok vele, hogy mit teszek. Ára van a mennyországnak" – ezek voltak állítólag Kava Barajeva utolsó szavai. Az első „fekete özvegyként" elhíresült, húszas évei elején járó muzulmán csecsen nő 2000 júniusában robbantotta fel magát, 27 orosz katonát ölve meg egy csecsenföldi katonai bázison.
„Az iszlám csoportok az 1990-es években kezdtek női öngyilkos merénylőket használni, de nem ők voltak az elsők" – mondta lapunknak Mia Bloom, a Georgiai Állami Egyetem professzora, a Bombázó: a terroristanők ezer arca című könyv szerzője. Az első ismert, nő által elkövetett öngyilkos merényletet 1985. április 9-én hajtotta végre a 16 éves Kialadi Szana. A szíriai nacionalista párt (SSNP) tagja robbanószerekkel megrakott teherautóval belehajtott egy izraeli katonai konvojba, öt katonát ölt meg. Példáját sokan követték, elsősorban Srí Lankán, Csecsenföldön, Libanonban, Palesztinában, Irakban és Törökországban.
Dzsennet Abdurakmanova a férje halála után egy évvel robbantotta fel magát a moszkvai metróban Reuters |
A női öngyilkos merénylők könnyebben megközelítik a célpontokat; kevésbé gyanúsak, ritkán kutatják át őket az ellenőrző pontoknál. Egy női merénylő nagyobb figyelmet kap a médiától – még mindig sokkolják a közvéleményt, bár a jelenség nem új keletű. „A férfiak és nők motivációjában szinte semmilyen különbség nincs" – jegyezte meg Bloom. Radikalizálódásukban gyakran szerepet játszik egy szélsőséges nézeteket valló családtag, aki nyomást gyakorol rájuk.
Az első európai származású öngyilkos merénylő, a katolikus családban született belga Muriel Degauque is azután fordult a radikális iszlám felé, miután férjhez ment a belga-marokkói Iszam Goriszhoz. A 38 éves nő az Irak keleti részén fekvő Baakúba városánál egy amerikai konvoj ellen hajtott végre kamikazeakciót 2005 novemberében.
Sokakat a szégyenérzetük motivál. A nemi erőszak áldozatait könnyebb rávenni, hogy mártírhalált haljanak. Az al-Kaida szövetségesének, az iraki Anszar al-Szunnának dolgozó, az „igazhitűek anyjaként" is emlegetett Szamira Ahmed Dzsasszim – akit 2009-ben kaptak el – toborzóként maga is a lelki problémákkal küzdő nőket hálózta be. A fegyveres csoport tagjai megerőszakolták a nőket, akiket aztán Dzsasszimhoz irányítottak. Az AP-nek nyilatkozva Dzsasszim elmondta, két hét elég volt, hogy meggyőzze a megtört lelkeket, áldozzák fel magukat.
Dr. Katherine Brown, a londoni King's College szakértője szerint a gyász és a bosszúvágy is jelentős szerepet játszik abban, hogy valaki öngyilkos merénylővé váljon. Példaként a „fekete özvegyeket" hozta fel, akik a csecsen háborúk idején elvesztett szeretteikért rántanak a halálba magukkal együtt ártatlanokat.
Dzsennet Abdurakmanova férjét például 2009-ben ölték meg orosz ügynökök. Egy évvel később, tizenhét évesen felrobbantotta magát a moszkvai metróban. „Stratégiai szempontból azért is használnak női öngyilkos merénylőket, hogy szégyenérzetet keltsenek a férfiakban. Megmutassák, hogy »még« a nők is meg akarnak halni a jó ügyért" – magyarázta a Népszabadságnak Brown.
A legtöbb női merénylő a nigériai Boko Haram szolgálatában áll. Az elmúlt nyolc hónapban több tucat nőt és gyereket vettek rá a robbanóöv használatára. A legfiatalabb elkövető mindössze tízéves volt.
„Az Iszlám Állam nem használ fel nőket az öngyilkos merényletekhez. Egyetlen kivétel azért van. Engedély nélkül felrobbanthatják magukat, ha a biztonsági erők megrohamozzák házukat, rejtekhelyüket" – mondta Mia Bloom.