Hiába szerepel a Simon Wiesenthal Központ (SWC) keresett nácikat felvonultató listájának előkelő harmadik helyén, Klaas Carel Fabernek évtizedeken át sikerült elkerülnie, hogy törvény elé állítsák a második világháborúban elkövetett, feltételezett bűnök miatt. A holland férfit 1947-ben először halálra, majd életfogytiglanra ítélték 22 zsidó meggyilkolásáért, és mert együttműködött a megszálló német náci erőkkel, ám 1952-ben sikerült Németországba szöknie, ahol Ingolstadtban telepedett le. Azóta is mindenféle felelősségre vonás nélkül szabadon él annak ellenére, hogy az elmúlt hatvan évben Hága több kérelemmel is szerette volna elérni, hogy kiadják.

Klaas-Carel Faber

A két ország közötti jogi huzavona azonban nemsokára véget érhet. Egy ingolstadti ügyész a minap kezdeményezte, hogy a német hatóságok járjanak el Faber ellen, ami a remények szerint azt jelenti, hogy az éppen ma, pénteken 90 éves háborús bűnös felelősségre vonása már csak puszta formalitás. Németországban ugyan, de Faber életének hátralévő részét börtönben tölti. Bár az ingolstadti ügyész, Helmut Walter szerint az nem világos, hogy erről a döntés mikor születik meg, de az biztos, hogy a kivégzést végül életfogytiglanra változtató 1947-es holland ítélet még hatályban van, és a vádnak a régi ügy bizonyítékait sem kell újra elővennie. Hollandia legutóbb egyébként tavaly kérte Faber kiadatását a németektől. Ezt Berlinben elutasították, mondván, a holland férfi már német állampolgár, ezért új hazájában kell eljárni ellene.

A holland igazságügyi minisztérium a német bejelentésre reagálva elégedettségének adott hangot, hogy ennyi idő után nyugvópontra kerül az ügy, Efraim Zuroff, a SWC vezetője pedig úgy fogalmazott, „itt az idő, hogy Faber nyugodalmas élete Ingolstadtban véget érjen, és börtönbe zárják az általa elkövetett szörnyű bűntettek miatt”.

Az 1922-ben Haarlemben született Faber a családi hagyományokhoz híven hithű nácinak számított. Hollandia német megszállása után önként csatlakozott az SS-hez, szolgált a belső hírszerzésben, a Sicherheitsdienstben. Tagja volt az SS különleges alakulatának, a többnyire holland náciszimpatizánsokból verbuvált Ezüstfenyőnek is, amely megtorló akciókat hajtott végre azok ellen a holland partizánok ellen, akik a németekre és a kollaboránsokra támadtak. Szolgált abban a koncentrációs táborban is, amelyikbe Anne Frankot vitték, útban Bergen-Belsen felé: itt, Westerborkban 1943 és 1944 között Faber a kivégzőosztag tagja volt, és hat embert gyilkolt meg. Két másik helyszínen pedig még összesen tizenhat zsidóval végzett – állítja az 1947-es vád. Bátyját, Pieter Johan Fabert – akivel Westerborkban együtt szolgált – háborús bűnökért 1948-ban kivégezték.